Messze t?lem élt egy srác,
Távol, ahol csak az álom jár.
Várban lakott egy s?r? erd? mélyén,
Hol társa csak az éjjeli ezüst nyakék.
De elhozta nekem szélnek szárnyán,
Egy vörös tollú vándormadár,
Ki a hajnallal karöltve jár,
Kinek éneke a pirkadatban száll.
Nekem adta a vágyott személyt,
Hogy együtt töltsünk ezer, és egy éjt.
Nyíló szemében ragyogó csillagtánc,
Megadva mindazt, amit kívánsz.
Az álomból így lesz egy új élet,
Nem kell hogy várj még száz évet.
S mikor a vándormadár tovaszáll,
Egy utolsó pillantása ránk esik,
Szívünkben ?rizzük, égi dallamát,
De már mások boldogságát keresi.
