Szép a nyár a kezedben, olyan minekünk való.
Szívárvány a szemedben, majd zöldlombos kaptató,
Ahol a hegy nyújtózik fehér sapkában álmoson,
És suhanunk egyre feljebb ezen a vánkoson.
Aztán csillapodunk, a Nap tüze hevül ránk.
Este ezüst-mák égbolt alól illan az imánk.
Remeg a csend, arra mélázva hajtod fejed.
Szóval szép a nyár a kezedben, szép az Veled.
