Ha csak itt fekszem
Harmatos ny?vett füvek közt
Lassan fejem párnára lel benne
Ha csak itt fekszem
Égbolt és a Szél gyermeke simogat
Míg mocsaras kákagyökeret szorongat
Mindkét kezem
Ha csak itt fekszem
A tavaszi napsugár bekopog
Szemem vörös kapujába
S míg a kulcsot balra fordítom
Puha barna ágyban alvó
Patakocska nyalogatja kezeim
Ha csak itt fekszem
A folyó vadul felágaskodik
S csókként az unalmat
Az arcomra leheli
Ha csak itt fekszem,
Egy fa, ki a földet csókolja
S palackos vizet kortyolgat
Akkor végre vaskapuk rabságából
Sós nedves szörnyek törnek el?
Mikor itt fekszem
Ellenségem tér és id?
De a habosan süpped?
Száraz sárga füvek
Tudatlansága mosolyt fest
Fáradt ny?vett arcomra
Mikor végre elindulhattam.
denes - október 02 2007 08:19:09
Elszakadtál a való világtól, mert ez a vers a képzelet játéka meglep? párosításokkal, meglátásokkal és értelmezésekkel, de összességében kerek és irodalmilag "emészthet?".
