|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
BŰNTUDAT VERESLIK
Mottó: Akár alant fürge halak:
mind szabad és mindahány áldozat.
(Nagy Szabolcs dr.)
páncéljában a rák vagy csiga otthonában
amikor feldagad olykor a lábam
és a gépem mégsem enged
hiába sír a tested az agy nem senyved
megejt és rabbá tesz mint a szerelem
a táj s az érzékek foglyaként
szemem felissza a képernyőről a fényt
akárha napfény vagy keljen fergeteg
forogjon velem dohogjon gőzgép
elvásik minden izmom végképp
páncélos vörös rák vagyok
s a fazékban vagy tányérodon
s az olvasó szemén nyomot hagyok
míg a feldagadt agyban s amott
a zagyban hízva sorozatokon
roppan a puffasztott semmije
aminek fogad közt kellene lenni-e
élve feláldozom magam nincs állatvédő
költő íránt magyarok iránt érdeklődő
s amint a vizet a dölyfös bálna
s a vízből planktont zabálna
átszűröm magamon a kort
a múltat amely szinte csak volt
de nem jegyzik történelem-könyvek
hogy halszagú-e vagy török harcos
amelyekből a nyelv szavakat fal most
nem jelzi melyik ábránk a könnyebb
de itt vagyok a huszonegyedikben
órából a huszonnegyedikben talán
s lehetek vagány s maradok talány
ollómat az vacsora-asztalra felteszem
már nem ragadhat meg semmit
nem is vághat
gondolatom vágtat
elönt a vörös köd míg enni enni
akar a nép s fogyasztani magát
vagy másképpen a magzatát
kinek nem jutott hamvveder
gurul az euró és a dollár
falánk szolga aki voltál
magyar akit a történelem elseper
marad páncélos lovagod a költő
mohácsot csele patakot betöltő
vízben fuldokolva
idegenkezűségtől véres-e a torka
nincs az a rendőr biró ügyész
aki a multivilággal összevész
páncéljába feszül, s korhad a rák
felfalja ép sejtjeidet s hovatovább
neved az étlapon fog fennmaradni
magyar konyhával fogsz sikert aratni
puhulsz nyereg vagy leláncolt fedél alatt
arca a széltől is vörös
feletted keselyű köröz
hajléktalan néped fedél nélkül marad
s a gépemen hízik mind aki globális
úniós csaló vagy paranormális
de őrhelyemet nem hagyom
agyam az egyetlen vagyonom
fegyvereim ollóm húsát vigyétek
csemegézni megérdemli a vétek
hogy megkössék jöjjön a vész
kezemet amelyből rég elszállt
s a lovam nyergemmel odébbállt
a nyílvessző és kelevéz
hiába sír a testem az agy nem senyved
amikor feldagad olykor a lábam
a képernyő elől mégsem enged
billentyűit verem páncélom otthonában
mert hajt a tudat és a híg bűntudat
keresve keresem az elhagyott utat
|
|
|
- április 24 2010 17:25:37
Kívánom találd meg...Nagyszerű vers!!!Gratulálok!!! |
- április 24 2010 17:58:32
Kedves Pista!
Ez monumentális korrajznak sem utolsó!
A Haza rákfenéje, hogy hátrafelé araszol a szabadság páncéljában.
A gasztronómiában sem bízhatunk.... mindenki maffint süt pedig a bukta sem rossz sütemény... bár a nevében benne van ....
szeretettel: szisz |
- április 24 2010 18:22:30
A világ nem törődik velünk,
kik vagyunk, mik vagyunk...
Szolganépnek kellettünk, kellünk,
meg fogysztónak,
s leszünk tölteléke a nagy fagyasztónak,
silány mirelit
mit fitymál az elit.
Áldozatai a globalizációnak!
Ez a gondolat ébredt bennem versed olvastán, kedves Pista. Sokat töprengek ezeken a dolgokon.
Üdv: Feri |
- április 24 2010 21:36:00
Komoly oroblémát vázoltál fel, jó ,elgondolkodtató.
Üdv:Gizi |
- április 25 2010 08:58:52
Kedves Rapista!
Ez igazán monumentáli, akár a modern magyar kor himnuszának vagy akár szinfóniájának is beillik..Terjedelmében, képeiben mondanivalójában, gondolatiságában is monumentális, verhetetlen alkotás...- hogy kissé patetikus legyek, de ez az igazság..Gratulálok művedhez!
Szeretettel, bzs |
- április 25 2010 09:30:51
köszönöm, az ember aggódva bízik! |
- április 25 2010 12:39:21
átjátok, feleim, szem`tekkel mik vagyunk
Por és hamu vagyunk
Emlékeink szétesnek, mint a régi szövetek.
Össze tudod még rakni a Margitszigetet? ...
Már minden csak dirib-darab, szilánk, avítt kacat
A halottnak szakálla nőtt, a neved számadat
Nyelvünk is foszlik, szakadoz és a drága szavak
Elporlanak, elszáradnak a szájpadlat alatt
A "pillangó", a "gyöngy", a "szív" - már nem az, ami volt
Márai szavait kölcsönöztem... |
- április 25 2010 13:05:25
Azért a vérnyomásodra vigyázz, nem éri meg 
Elődeink is hasonló korrupciós életet életek, a vége mindenkinek ugyanaz, csak a kezdet és a vég között eltelt idő milyensége nem mindegy, dehát kit tudja, nekünk ez jutott
"Elédegetlen ne mérgelődj, hisz bénák is élnek itt"
Szeretettel Joli |
- április 26 2010 09:17:36
Nyomom a véremet!
Köszönöm a hozzászólásokat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
