|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Ott lebeg köztünk,
nem fáj vagy éget,
de ott van,
te is látod, már ha nézel,
mint egy fal,
úgy feszül köztünk.
Kikívánkozik,
benn nem maradhat,
ha látlak,
szavak tolulnak szavakra,
mert várlak,
ez nem változik.
De visszanyelem,
s akkor végigmar,
ott belül,
mert fájdalmas még az igaz,
hogy te felül,
én mélyen leszek.
A szavak csak jönnek,
nyelvem a küszöb,
megbotlik
a belső hang, már csak küszköd,
hogy jó itt,
de ki nem törhet.
A lemondott szavak,
csak párává szöknek,
ahogy a
levegőt az égbe köptem,
hangtalan,
hisz ki nem mondhattam.
Megszakad a szív,
és néma a sóhaj,
oly beteg,
a kimondhatatlan óhaj
meg csak remeg,
mint egy tátongó sír.
|
|
|
- április 24 2010 17:29:43
Gratulálok!!! |
- április 24 2010 19:48:37
Nagyon tetszett a versed!Gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- április 25 2010 03:43:54
Egy fontos lépést megtettél, kiírtad a fájdalmadat. Most már csak le kell ülni vele, és beszélgetni. hidd el sokkal jobb lesz.
Szeretettel: István |
- április 25 2010 18:26:49
Szomorú. |
- április 30 2010 15:05:19
A beszélgetés sajnos már elkésett, azt hiszem. Azért köszönöm, hogy időt szántatok a versemre és rám is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 11. vasárnap,
Ágota napja van.
Holnap Ernő, Tatjána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
