Vér. Vér mindenütt. És én szöknék már
A csapdából, mely magába zárt,
De nem találoma kiutat. És minden
Véres. Próbálni mászni fölfelé,
Mindegy, hová, de visszaesek. Mint
A verembe esett vad, küzdök
A szabadságomért. De csak még
Mélyebbre szúr a kés. És honnan van
Itt ennyi vér? Gyenge vagyok,
A neved suttogom, bár kiáltanám,
Hogy ments meg, drága!...
Most látom csak, hogy szívemb?l
Folyik ennyi vér. Nem jöttél
Értem. Haldoklom...
denes - október 02 2007 10:05:06
Az elhagyatottság ad szádba ilyen keserves szavakat, vérzik a szív is, de majd elapad, mert egyszer megnyugszik és a szabadság felé halad.
loretta - október 05 2007 11:12:59
Igen, egyszer biztosan, csak id? kell hozzá. Nagyon sok. Köszönöm a biztató szavakat.