|
 Vendég: 82
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Tudom, ez most a végső búcsúnk volt...
éreztem hangod határozottságát...
hozzádbújva, bár karod átkarolt...
nem éreztem már öled lágyságát...
Szemedbe pillantva megláttam, mit
már nem akartál előlem elrejteni...
szavad erejében kihallottam valamit,
s tudom: nincs miben reménykedni.
Fojtó zokogás szorongatta torkomat...
de csupán halk könnycseppek gördültek
alá szememből, áztatván arcomat...
némán,míg szívemben fájón elmerültek...
Nyugtattál...mondtad,megérted érzésemet...
de itt és most véget kell már vetnünk...
te nem tudod viszonozni szerelmemet...
s a jövőben csak jó barátok lehetünk.
Elfogadom...érték számomra barátságod -
de most még nem tudom átváltani szívemet...
a kegyes Idő talán elhozza azt a napot,
mikor megnyugvással elengedem szerelmemet!
|
|
|
- április 28 2010 19:54:58
Változtatni meg kell tanulni, könnyebb lesz tovább lépni.
Tetszik ahogy megírtad.
Szeretettel:Gizi |
- április 28 2010 20:42:59
 ((Szépen írtad meg...remélem sikerül...Gratulálok!!! |
- április 29 2010 07:15:25
Nagyon köszönöm! Remélem én is... |
- április 29 2010 09:26:14
Kedves Gabriella!
Nagyon szomorú dolog, ha egy szerelemnek barátsággá kell átváltoznia. Bár a barátság is nagyon fontos!
Ha egy barátság alakul át szerelemmé, az sokkal jobb érzésekkel tölt el bennünket.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 29 2010 14:44:25
Hát igen... Nem könnyű dolog amiről írsz, de a versed szép lett:  |
- április 29 2010 16:20:53
Nagyon szép a vers! Nem biztos, hogy nem jön vissza!
Gratulálok: Piroska |
- április 29 2010 19:50:33
Sok boldogságot ez után! de szép a versed |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
