|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,219
|
|
Előkerül a kabátból, meg a farzsebekből,
és még számtalan, olykor titokzatos helyekről,
patakban folyik a sárga, mézes-maró nedű,
mint a napsugár, és majdnem olyan hevű...
Kortyolja már boldog, s boldogtalan,
bárgyú lesz hamar minden oktalan,
iszod te is, hogy tompa légy, ne gyanakvó,
és a cselekvő helyett komoly álmodozó...
Bántanak a szavaid, az is, ahogy nézel,
már amikor persze engem felidézel,
míg csurran-cseppen a vad alkohol,
közben, persze, néha foltot hagy valahol...
Oldódik a gátlás, mint teában a cukor,
ha most elfutnák, talán soha nem érsz utol,
de egymás után, dallal, mindenki besorol,
égbe zeng a nóta, s már túl széles a mosoly...
Mégis maradok, látod, túlontúl kívánlak,
s a mazoizmusom köszönöm anyámnak,
hogy könnyeimet nyelve rád nevetek,
míg te somolyogva, lassan elfordítod fejed.
Magamban átkozom az égi isteneket,
hogy a földi pokol immár megteremtetett,
viszonzatlan szerelem, így hívják mások,
én a neveden szólítom, hisz olyan jó barátom...
Rég volt, elmúlt már, olyan nevetséges,
hogy még ma is, mindig, üldöz az emléked,
bár vége lesz már hamar, éppen szombat után,
de holnap, búcsúként azért bámullak majd bután...
|
|
|
- április 29 2010 06:04:09
Nagyon tetszett a versed!
Szeretettel:Vali. |
- április 30 2010 14:59:12
Aranyosak vagytok, bár azt hiszem, kicsit túl sok volt a mondanivalóm egy versbe |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. január 11. vasárnap,
Ágota napja van.
Holnap Ernő, Tatjána napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
