|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Csak ritkán esett, mégis alig vártuk,
nem kóstoltuk, csak módjával csodáltuk,
hogy sűrűlt be a disznó pörzsölt lába,
a hidegre hűlt, rezgő kocsonyába,
a kamraasztal sok mindent megoldott,
mert odazárták előlünk a sorsot,
de elibénk már úgy mért terítéket,
hogy bőven adjon, ha már bőven vétett,
az asztal körül ott ült már az emlék,
s mi illetődve lestük a szerencsét,
fölszeletelték, hosszába-keresztbe,
a testes kockák ott ültek remegve,
a teli tányér nagy étvágyat bontott,
majd két ujj közé szorultak a csontok,
s míg ízig ért a nyelvünk széle-vége,
nagy béke ült a harapás kenyérre,
a szeletből mi nem tanultunk törni,
a kenyér testvér volt, amolyan földi,
csak nézegettünk, mint aki még ráér,
s még íze volt, úgy ürült ki a tányér,
mert ez időn még a gyerek se bánta,
hogy ugyanolyan éhes volt a kályha,
csak szájunk tett-vett, alig hagyta abba,
ráéheztünk a megszolgált falatra,
s én úgy örültem, hogy végképp nem értem,
mért csillogott anyám a lámpafényben. |
|
|
- április 29 2010 08:56:06
Olyan éhes lettem!
Nagyon aranyos, szép vers, Gratulálok! üdv: Pircsi |
- április 29 2010 09:09:30
 Kedves Mityka!
Megint csak nagyon jól versbe öntötted a kocsonya megdermedését, s lehetett érezni, hogy mint gyermek, csodálattal adóztál az asztalra kerülő kocsonya látványáért.
S hogy miért csillogott anád a lámpafényben? Mert örült, hogy ha nem is sűrűn, de sikerült kocsonyát adni a gyermekeinek. Te gyermekként azt a csillogást láttad kiülni az arcára, ami ebbéli örömét fejezte ki.
Üdv.:Torma Zsuzsanna |
- április 29 2010 13:00:07
Gratulálok,bár nem szeretem a kocsonyát,szépen versbe öntötted |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
