|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Elégettnek hitt mécsesek újra kigyúlnak,
S lágy fényeik, szépen összesimulnak.
A levelek ugyan már b?ven sárgulnak,
Majd lassan lehullnak, a fák megkopaszodnak,
De a mécsesek kigyúlnak, s lángjaik összesimulnak.
Olybá t?nik, mintha örökké egy?vé tartoznának.
Noha a zöld levelekb?l sárga is lett,
Az id? meg csak múlik a lángok felett,
Nekik a szél nem árthat, hiába nyújt kezet.
Olyanok, mint egy szép bet? rajta az ékezet,
Fényükkel aranysárgán izzanak, mint Naplemenet,
Összeforrnak, egy t?zcsók, s egy forró láng lehelet.
Magam vagyok az egyik mécses mi újra kigyúlt,
A másik TE vagy, melynek lángja értem kinyúlt,
Szívünknek lángja szépen egymásra simult,
Eleddig az érzés, mi a s?r?ben meglapult,
Most, mint ahogy a láva, felszínre tódult,
Lángnyelvek ölelkeznek, egyik másik olyan bódult. |
|
|
- október 02 2007 08:33:30
Szomorú emlék ez és folyton vissza-vissza tér?, a levél hullás, a mécses látványa fájó emlékeket ébreszt, nem csak benned, de az olvasóban is. |
- október 02 2007 09:59:25
Egy érzés, ami újra él; benne van a múlt fájdalma,az új lánggal lobbanó szerelem csodás érzése, amelyben megcsillan a biztos jöv? reménye: habár megsárgulnak a levelek,"Nekik már a szél sem árthat, hiába nyújt kezet."Szép,szomorú,mégis bizakodó vers. |
- október 02 2007 18:40:41
Szép versed mécsesinek lángja,
Szíved érzésinek tükörmása,
Szavaid, finom lánglehelet,
Mely szinte öleli kedvesed |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
