|
 Vendég: 23
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ősz a parkban
A kórház parkjában ülök
Egy kopott, öreg padon.
Sietős emberek lépdelnek mellettem
A süppedős avaron.
A megsárgult lombokra
Lágy búcsúcsókot ad
A házak közt lebukó
Fáradt, őszi nap.
Egy kis, sziget ez itt
A rohanó világban,
Egy kis őstermészet
A nagyváros zajában
Egy megálló az ember életében.
Átmentél egy újabb szinten.
Indulhatsz-e újra innen,
Vagy „Nyugodhatsz Békében”?
Épp’ most hullt le egy levél.
Lassan közelít a föld felé,
Ahogy körözve pörög,
S nem kérdezi, hogy „miért pont én?”
Így töprengek mélán, a napon,
Könnycsepp gördül arcomon.
Aranyló fénypászma simogat melegen,
Vakítón fehér kötés a nyakamon, fejemen.
2008. 09. 11.
Kórházi sorozatom negyedik , befejező része.
|
|
|
- május 01 2010 09:15:43
Szép verset írtál az elmúlás körüli gondolataidról. Kívánom, sokáig símogasson még az aranyló fénypászma!
Üdv, hubart |
- május 01 2010 10:07:07
Meghatóan, szép a versed, gyönyörű képekkel.
Szeretettel: Szofi |
- május 01 2010 12:18:57
sors! de akarni kell - ellenállni! |
- május 01 2010 16:09:55
Kedves Piedone!
Jó volt ez a kórházi sorozat, megörökítette nagy nyomorúságodat.
Most már jöhet a következő téma, mekkora kanállal eszel azóta?
Remélem, mi megviccelt az élet, mára csupa jót hozott néked.
üdv:gufi |
- május 01 2010 21:46:35
nagyon szép. |
- május 02 2010 03:42:05
Gratulálok!!!Örülök,hogy maradtál!!! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
