Ha lemegy a Nap, csillagos az este,
Ilyenkor csendben üldögélek a kertbe!
Nézem, milyen szép csillagos az ég
S minden gondolatom száll feléd
A magány rám talált, mióta elhagytál
Minden, ami szép volt, nem csillog már
Minden szín elt?nt, fakó lett a világ,
Nélküled én már nem élek igazán!
encikeangel - október 02 2007 18:24:17
óh.grat.nagyon szép lett. úgy fáj,de mégis csodálatos.
vhzsuzsa - október 02 2007 19:56:22
No, azért nem kell így elkeseredni!-fogjátok még együtt is nézni a csillagokat,ha ne vele,hát mással.Szép,szomorú vers.
Maryam - október 02 2007 22:43:23
Ó de ismer?s a kép. Én is sokszor fekszem kint a kertben éjszaka, és bámulom a csillagos eget. Nagyon megnyugtat, és valami határtalan végtelenséget, szabadságot érzek...azt kívánom, hogy újra csillogjon minden, színesedjen a világ körülötted, ha nem vele, akkor mással.
Maryam
Melcsike 777 - október 02 2007 22:48:24
köszönöm!de azt hiszem már nekem többet nem lesz színes a világ!
denes - október 03 2007 08:55:30
Ejnye-bejnye Melcsike, erre most elégtelent kapsz!
Melcsike 777 - október 03 2007 12:22:20
Miért is kapok elégtelent?!Mert nEm látom a színeket és a csillogást vagy csak nem tetszik a versem?!Puszancs
Melcsi
úgy fáj,de mégis csodálatos.
