Mit ér a vágy...,
ha meghal a remény,
ölel? két karod
már nem nyújtod felém.
Ringnék én vágyban,
?rülten szeretve
feszül? testemet,
tennéd fel keresztre.
Magányom elhagynám
futnék a világba,
csak fájdalmam zokogna
jajongva, kiáltva:
Hol vagy vágy,
elillant szenvedély?
Jöjj vissza karomba!
Így életem, mit sem ér.
denes - október 03 2007 08:53:08
Szinte jajkiáltás ez a vers, a magány kiáltása, de a remény csak pillanatokra hal meg, mert mindig felállunk és újra indulunk.
ilike46 - október 03 2007 13:52:37
Köszönöm, hogy olvastál. Ezek szerint a hangulatot tudtam tolmácsolni. /Megsúgom: nincs baj/