Napkorong

S Jézus föltámadott a harmadik napon,
S útját hirtelen döntötten idegen földre vette,
S immár érezte hitetlen bűzlő szagom,
Midőn saruját korhadt küszöböm fájára tette.

Nem hívtam vala, ámde mégis érkezett,
Szigorú szemét lelkemnek anyagába vájotta,
Hangja ám szelíd lejtésbe temetkezett,
S tanító mondandóját akképpen el is mondotta.

S én hallgattam, bár fülemnek böllérkés volt,
S lelkemnek frissiben rakott, égető kemencetűz,
Ámdebár mi dolog énbennem már rég holt,
Titkon remélte, a Gonosz énbensőmből távolűz.

Csalódást éltem meg akkortájt általa,
Ájtatos szavai szépek, csodaszépek voltak bár,
Megnyugvást és békét nem adattak vala,
S tudni véltem: reám már csupán az elkárhozás vár.

„Messze van az Úr az istentelenektől;
Az igazaknak pedig könyörgését meghallgatja.”
Ezt mondta, és távozni tűnt életemből,
S elhagyott az önnön, hitetlen keresztemen lógva.

Hozzászólások

Torma Zsuzsanna - május 05 2010 09:12:21
Kedves Tris!

Nagyon szép a versed, annak mondanivalója, s jók a rímek is,
És én még azt sem bánom, hogy régies (szinte Zrínyi Miklós korabeli) szavakkal fejeztednki magad, mind péld. a "vala".
A "vájotta" szó helyett helyesebb lett volna a vájta, de látom, hogy a rímek így passzolnak. A " mondotta" szó is régiesen hangzik. "Mondottam ember: kűzd, és bízva bízzál!" - szólt az Úr az Ember tragédiája c. mű végszavaként.
Tudnod kell, hogy Isten még azokon is segíthet, akik nem hisznek benne.

Üdv.: Torma Zsuzsanna

pircsi47 - május 05 2010 10:00:51
Kedves Tris! Fel a fejjel!
Zsuzsikával egyetértek, Jézus a bűnosöket is meghallgatja és megbocsát nekik!
üdv: Piroska

Hullocsillag - május 05 2010 10:02:10
Köszönöm!
Hát bevallom, bátorkodtam a szavakat szívtelenül facsarni, és minél régiesebben hangzóvá tenni - elvégre az evangéliumok nem ma születtek - noha ez csak fikció.