Múlt, jelen, jöv?
Lelkemet átszöv?,
Végessé váló id?!
Mondd!
Árnyékodban
Még meddig élhetek?
Édes vágyaimból
Még mennyit nyerhetek?
Rútul becsapva,
Most sírok kacagva.
S gyalázat amit érzek,
Megtépted hitem,
Kár volt minden ígéret.
Álmokat osztottál nekem,
S elveszed sorba,
Így esik újabb és újabb csorba,
Üressé váló szívemen.
Múlt, jelen, jöv?,
Lelkemet átszöv?,
Ismert és ismeretlen id?!
Még várom vigaszod!
Álmaimhoz igazodj!
denes - október 03 2007 09:30:18
Számonkér? a vers, de te is tudod, hogy a boldogságért neked is tenni kell.Szép szavak, kérdések, vágyak, és magányosság szövi át.
Maryam - október 03 2007 10:27:57
Az érzéseidet úgy sz?tted észrevétlenül a versbe, hogy az összes id?síkot felhasználtad. Bennem az id?tlenség érzetét kelti. Magányosságot, kétségeket ébreszt bennem. A modalitást tekintve nagyon szerteágazó, talán ett?l olyan színes mégis...ne csak álom legyen...
