|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Reggel gyanútlanul indulok el arra
A helyre, ahol egyedül vagyok,
Ahol mindig szomorú vagyok.
Belépek a terembe, hol mindenki csak
Beszélget, ügyet sem vetnek énrám,
S ezért leülök némán.
Telik az idő, gondolataimba merülök,
Nem tudják ők, mi az: rágalom,
Nemhogy még azt: Fájdalom!
Nyugodt voltam eddig, de most már megőrjít
A rágalom, a fájdalom, a magány,
S csak annyit kérek: Nézz rám!
|
|
|
- május 10 2010 20:07:53
Csalódott, keserű sorok...pedig nem is sok amit kérsz...fájóak soraid.
Maryam  |
- május 10 2010 21:16:08
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- május 11 2010 09:30:19
Szép, szomorú vers, gratulálok! |
- május 11 2010 20:15:05
De ismerős helyzet Fel a fejjel, ha vége lesz, új közegbe kerülsz, ahol elméletileg rendes embereket fogsz találni magad körül Legalábbis én most érettségizek, és abban reménykedem, hogy az egyetemen talán majd jobb lesz Hidd el, ki kell bírni, ki lehet bírni!!! Nagyon drukkolok neked, hogy kibírd! Üdvözletem: Ekka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
