Tiszta forrás vagy nekem, fürössz meg magadban!
Mosd át lelkemet, töröld ki múltamat!
Sodorj magaddal, vigyél el!
S ha elmém elcsitul, újra magam leszek,
Együtt veled.
Igazgyöngy vagy nekem, kagylóhéjba rejtve.
Az évek lehullanak, itt vagy a jelenben.
Bennem tündökölsz, nem engedlek el.
Tetemben dobogsz végre,
Együtt velem.
Vakító nap vagy nekem, átsütsz mindenen.
Utat mutatsz a mában, az élet mámorában.
Sugaraid karokként fonod körém.
Eloldozhatatlan kötelék,
Végleg veled.
Maryam - október 03 2007 19:16:00
Köszönöm Ica, nagyon tetszik a kép, amit választottál.
Maryam
Lucky - október 03 2007 20:36:35
Kedves Maryam! Csak az idei napfény tudta leolvasztani szívemr?l a jeget. A kismadár elszállt, máshol rakott fészket. De a sors az a sors!
vhzsuzsa - október 03 2007 22:15:56
"Sodorj magaddal..." Kedves Maryam engem a versed ragadott magával.Nagyon szép lett.
Zsuzsa
laszlo1988 - október 04 2007 01:21:42
nyugalom,szeretet, h?ség-ezek jutottak eszembe. a szavak omlanak egymásba.nagyon szép lett a versed...
maradok tisztelettel
Maryam - október 04 2007 09:02:57
Köszönöm szépen, nagyon kedvesek vagytok.
lublu - október 04 2007 18:25:10
Kedves Maryam!
Mindent le írtak már az el?ttem szólok.
Nekem is nagyon tetszik a versed.
Gratulálok.Júlia
