Tanítottál... szép szavakra
cseng? bongó dallamokra,
simuljak, mint könny? selyem sálam
mi gyengéden átkarolja puha vállam,
s a lágy anyag többé nem ereszt,
itt maradsz nálam, mert szeretsz.
A lágy kelme már csúszik a vállamon,
felhúzom egy pillanatra, pihenjen az ajkamon,
forró leheletem, útjára bocsátja
csúszik már tova, dombjaim halmára,
lassan ölelve derekam ívét,
mint selyem kígyó követi csíp?m, s combjaim völgyét,
majd puhán lehullik.
Én ott állok már, fedetlenül,
a selyem a bokámon lassan lecsúszik, nesztelenül.
