Árva rigó
letört
cs?rrel
vékony ágon
ül,
fülébe egy
tücsök
bús dalt hegedül,
szél suttog
a száraz
levelek között;
kicsiny
madár szárnya
törött,
tolla sáros súlytól
súly,
sötét felh?b?l
fekete es?
hull.
A gyenge gally
megreccsen
alatta,
kapaszkodik
er?tlen
karmokkalr30;
életét
régen feladta,
átfagyott
testét
vágyakkal
takarja be,
