Napkorong

Radnai István:

HEGY - RITKULÓ LEVEGŐBEN

ha feljebb jutsz a penge-sziklák
árnyéka úgy kacsint rád
ellenállni kékre törni tapos-
ni a nemlétező levegőt lapos
holdak alatt míg a felhők
amelyek közül felnőtt
takarják az életet őrző
világot s elmarad feletted körző
keselyű belátta hogy hiába
sokszor esett már ebbe a hibába
s őt is legyőzte a hegy
hiába hitte vágyódott a begy
emészteni a holtak omlós húsát

itt már se köröm se karom nem segít
kötélszakító ziháló túlzás
szakadékba lógó izmot merevít

itt nem hallik el semmeddig a sóhaj
az űr kezdődik hol kialszik az óhaj
fejed tűéles napsugárba ütközik
változik a perc a szél a jég a táj
szemedből égő könnyet váj
érzed a csend órája rajtadütött itt

Hozzászólások

vali75 - május 20 2010 05:34:09
Nagyon tetszik a versed!

Szeretettel:Vali.

Csontos Gabriella - május 20 2010 05:59:37
Szép!Tetszett!

nagygabi - május 20 2010 06:21:55
Kedves Rapista!
Szép versedhez

szeretettel gratulálok:
nagygabi

Sancho - május 20 2010 08:54:24
Szia rapista!
Gyerekkoromat idézted fel kicsit.
Áll még ma is egy szikladarab a park közepén, amit sokszor megmásztam, de olykor leestem felfelé törekvésem igyekezete közepette, és lefelé is.
Bár felfelé könnyebb volt mindig törekedni, a tetején meg remegve gondolkoztam, hogyan jutok le.

Grt.

Sancho

bZsanna - május 20 2010 09:08:16
István, ez rendkívüli vers..Mindig képek mögé rejted a mondanivalót.., most is mesterien bújtatod..Nekem ez most nagyon-nagyon tetszik. Gratulálok!
Üdv, Zs

hubart - május 20 2010 09:15:55
Mindannyian sziklamászók vagyunk, van ki lezuhan, van ki feladja, és van, akinek a csúcs előtt elfogy a levegője. Nagyon keveseknek adatik meg fölérni. Nekem ezt mondta el a versed. A forma, a stíluseszkök magukárt beszélnek.
Üdv, Feri