|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sötét lepelként borul ránk
a baljós éjszaka,
az élet néma, halkan vegetál,
az égben a füstszaga,
míg körbevesz a csend bársony leple,
édesen, puhán, de mily kegyetlen...
Süket a ház, és süketek a falak,
tompa lett a kín,
eltűntek már a bántó szavak,
de aludni hogy bír
bárki is, ha most a csend süvölt,
mint a szél, mikor fájón üvölt...
Nincs hangosabb a néma csendnél,
a fejem is zúg,
dobhártyámat rezgeti jelként,
s hogy mit súg?
vihar közeleg, csak csúfolódva néma,
s széthullajtja az életet is néha...
Sikolt a csend, ugye te is hallod?
Betölti a teret,
én meg csak dülöngélek vakon,
félve a jelent,
hisz a csendet nem nyomja el semmi,
mi lelkemet a magánnyal befedi...
|
|
|
- május 25 2010 20:32:17
Frusza!
Nagyon szép verset írtál, tetszik.
Üdv: Pircsi  |
- május 26 2010 12:28:59
Kedves Frusza! Nincs is annál nyomasztóbb, mint amikor a súlyos csend rátelepszik az ember lelkére. Szépen megírtad. |
- május 26 2010 17:27:35
Bizony, a csend is tud néha bántó lenni
Szép a versed
Üdv. Pirike |
- június 02 2010 21:00:17
kedvesek vagytok, köszönöm! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
