|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy hete pont, hogy az egyedüllét
Hideg szele szobámba betért
Még emlékszem, itt ültem az ágyon
Kezemben telefon, szívemben egy álom
Azóta tönkrement minden darabja a létnek
Eltelt hét nap, hogy nem néztem felétek
Kínos csend, ha kérdezi bárki
Hogy hogy lehetett mindezt kiállni
Olyat kérdeztek, amire nem adok választ
Elmentem a végsőkig, nem nézhetek hátra
Megrekedtem egy helyben, tehát
Nem tudom, innen merre van a tovább
Néha azt érzem, jobb lenne csak eltűnni
Hogy többé nem akarok reggel felkelni
Máskor meg, hogy boldog vagyok veletek
Mindegyikkel, amelyik szeret vagy nem szeret:
Amelyik nem akart, miután megkapott,
Aki egy hét után hozta volna a papot,
Amelyik várt rám, csak én nem tudtam várni,
Akit hiába kerestem, nem tudtam megtalálni,
Vagy amelyik buta volt, és amelyik túl okos...
De egy mellett se bírtam kivárni a holnapot. |
|
|
- június 01 2010 05:28:12
ez teljesen jó vers, ahogyan megírtad |
- június 01 2010 14:27:28
Thea!
Ahhoz, hogy valaki elsőre megtalálja az igazit, nagy szerencse kell
ez olyan mint a fehér holló.
Majd egyszer valakiben meg fogod találni.
Nagyon szépen versbe szedted, gratulálok: Pircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
