|
 Vendég: 88
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ma sírodhoz megyek
rá árvácskát teszek,
és csendben temetve
bánatom,
könnyel ültetek
így öntözve meg
földedbe rejtett
virágaid.
Ma boldogan megyek,
mert veled lehetek
s ha rám töri s olykor
a fájdalom,
felköszöntelek,
gyertyát égetek
sokáig nálad
maradok.
Ma égre emelem
a tekintetemet
kezemet imára
kulcsolom,
s dúdolva neked
halkan üzenem
boldog névnapot
angyalom!
|
|
|
- június 02 2010 08:43:20
kedves és fájdalmas üzenet... |
- június 02 2010 08:47:31
Muszáj már megint megríkatni...?
szépen írtad meg Marianna |
- június 02 2010 09:21:40
Marianna! Csak nem az amire gondolok? Jaj, csak azt ne!
Nagyon szép versedhez gratulálok, de a tartalma szívszaggató!
Ölellek: Pircsi |
- június 02 2010 12:48:14
Tudom, hogy nagyon fáj a szerettünk elvesztése, és sosem múlik el. Emléke rövid földi pályafutásunkban a halálig elkísér. Szomorú megemlékezésed kicsit enyhít talán a sosem múló fájdalmon.
Szeretettel: István |
- június 02 2010 13:00:30
Kedves Marianna!
A legjobbakat kívánim neked könnyeiddel necsak a virágokat locsold, hanem hulajsd vele bánatodat is. Békülj meg a világgal, mertaz aki születik meg is hal. Leked hagy és add az élő szeretteidnek. Ők egy vidám embert szeretnének mindik körülöttük látni. Én is azt kívánom bízz az időre mindent békül meg a megváltoztatlannal. Üdvözlettel: Zeta  |
- június 02 2010 13:02:17
Bocs. a hibákért olvasd jól! |
- június 02 2010 13:21:16
Kszönöm az együttérzésetek Viktória,rapista,szucsistvan,Manon,Pircsi,Metallpca és ZETA!
Kedves Pircsi Karina az első kislányom volt ZETA hidd el vidám embernek ismernek,szeretnek és akinek csak tudok adok főleg és elsősorban a családomnak/élő szeretteimnek/attól,hogy kiírom a bánatom nem változik semmi/sajnos/visszakapni nem fogom,de legalább hagy írjam ki-ha már megkaptam ezt a képességet,hagy mondjam el milyen,mennyire tud fáji egy annyai szív... |
- június 02 2010 13:56:49
Kedves Marianna!
Ez egy soha nem gyógyuló seb. Szívből sajnálom, világ leggonoszabb dolga, ezt egy anyának megélni.
Emlékezz, míg csak lehet, de a jóra, s ne a maró hiányra!
Tudom, hogy durva lesz,amit írok, nem áll szándékomban senkit megbántani. Egyik tanárom mondotta egyszer, hogy soha nem értette meg azokat az anyákat, akik a beteg gyereküknek szentelték mindenük, és az ép egészségeseket meg ez által mondhatni " mellőzték", és lelkük beteg lett...( mondhatni megnyomorította), ragaszkodása elvette tőle így a többi gyerekét is. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem tesz meg mindent az ember, de van egy határ...
Írj ki mindent magadból! Remélem, nem haragszol szavaimért, családunkban is volt ilyen eset, s ott több gyerek nem is született.
Több év távlatából nézve, hidd el nem szabad, hogy határod Ő legyen.
Szeretettel: T |
- június 02 2010 14:11:58
Már bánom hogy feltettem e verset...és most még magyarázkodnom is kell.Nem kell,de mégis a félreértések miatt...Drogma..van másik kislányom és nagyon szeretem,sőt mi több gyerekek közt is dolgozom...őt nem tudom elfeledni és időnként újra meg újra kiírom,hogy könnyebb legyen,de háttérbe ezért nem szorítanám mellőzném a kislányom aki él... |
- június 02 2010 14:57:03
Nagyon szép üzenet Marianna! Jó hogy leírtad, nem kell magyarázkodni soha senkinek az érzéseid miatt. Az te magad vagy!
Szeretettel:Gizi |
- június 02 2010 15:11:20
Köszönöm Gizi! |
- június 02 2010 15:46:44
Kedves Marianna!
Elnézést, ha megsértettelek, nem rád vonatkoztattam soraim. Úgy gondoltam, hogy jobb ha leírom, hogy milyen fokozatokat ölthet a bánat. Azt hiszem kár volt. Elnézésed kérem.
Kérlek, ne bánd miattam, hogy feltetted a verset.
Szeretettel: T |
- június 02 2010 15:57:42
Hát magamra vettem,mert a versem alá írtad és beteg is volt(Talán privátba jobb lett volna,nem harargszom hidd el,nekem is majdnem sikerült ...de aztán született másik kislányom,így védekeztem az ellen,hogy beleőrüljek.... |
- június 02 2010 18:08:49
Gyermek elvesztése a legnagyobb fájdalom, amit el tudok képzelni.
Gyönyörű a versed, minden betűjében jelen van kislányod.
... és magyarázkodni sem kell, ez csak rád tartozik.
Szeretettel Joli |
- június 02 2010 18:19:26
Marianna! Ettől féltem, hogy ilyen nagy baj miatt írtad szép versedet.
Sajnos Édesanyám első kislánya ill. a nővérem,/ ha megmarad/ szintén meghalt, Anyu egész életében emlegette. Soha nem tudta elfelejteni. Nem az hal meg akit eltemetnek, hanem akit elfelejtenek!
Igy szól a mondás, de nagyon igaz!
Szeretettel , együttérzéssel, puszil: Pircsi |
- június 02 2010 19:04:49
Köszönöm Joli! |
- június 02 2010 19:06:21
Sajnálom PircsiKöszönöm,hogy elmondtad... |
- június 02 2010 20:37:50
Kedves Marianna!
Megható soraidra csak azt tudom mondani, vannak szeretteink,
kiket nem lehet feledni. Megbékélni a sorsal lehet, de kitörölni a lelkünkből soha. Az emlék ott él a mindennapokban.
üdv:gufi |
- június 02 2010 21:05:36
csodálatosan fogalmaztad meg a gyászt, az emlékezést az érzéseket... |
- június 02 2010 21:32:32
Megható, szép a versed
Üdv. Pirike |
- június 02 2010 22:16:57
Nagyon szép amit írtál!
Üdv: Etta |
- június 03 2010 18:21:09
Köszönöm gufi,mse,Pirike ée Etta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
