Napkorong

TUDOM, HOGY HOL HIBÁZTAM EL

Tudom, ott hibáztam, amikor nem hívtalak.
A fáratag éjjel csendben volt, - nem kértelek el.
Aztán a felh?ket látni láttam.
Nem sejdítettem, hogy hibáztam.
Mikor más szelídített, épp-mosolygón,
Akkor értettem, hogy gördül a szívem...
Kihagytam az életem kacaj-oldalát,
Most mélyre hajolva keresem nyomait.
Valamit vakon látok, de a szívem az!
Szemmel szerelmet szeretni szerény szándék!
Lélekkel is kell!
Soha többé nem engedem el!
Visszakapom-e, amit magamnak éreztem?
Elcsaptam, mégis akartam!
Ha vájkál a sebben maró kezem-
-Ugyan, mit tettem, Jóistenem!!?
Hogyan kezdhetem újra?
Mimódon kaphatlak vissza?
Szeretve és nem taszítva!?
Ugyan, honnan jön az a szél,
Mely eltakar és nem beszél.
Mennyire szeretem, amit nem kaphatok,
Mikor közel van, olyan vak vagyok!
De ha nincs egy szál gyufa a hidegben,
Zúzmarában járva keltedben,
Akkor már tudod, hogy mi hiányzik!
Kezded érezni, hogy valami nincs rendben,
Majd ideges vagy, érzed, nem vagy egyben.
Azután jön a felismerés, hogy hol hibáztam el!
Akkor, mikor nem hívtalak el!
Másnak a keze máshová vezet,
Érzem, Téged csak kéreget!
Ha maradhatnál egy rózsa árnyékában,
Ölel? termetem szerelem-pántjában,
Akkor múlik el a félelem érted!
Megélem, nem élem...? Tudni nincs évem!
De akkor is ott hibáztam el, amikor
Nem hívtalak el!

Jadrano

Miskolc.16:27 2007.06.25.

Hozzászólások

vhzsuzsa - október 06 2007 21:45:36
Néha érthetetlenül állunk saját döntésünk,viselkedésünk el?tt is.
Tévedünk,és mire bevalljuk önmaguknak, lehet,hogy már túl kés?.
Kedves Jardanó! -az Önmarcangolás nem segít a tényeken.Talán még maradt némi remény.-de ha vége,az élet még megy tovább. Te is írd a szebbnél szebb verseidet és majd csak enyhül a bánatod.Itt vagyunk neked az ismeretlen ismer?seid, akik szivesen olvassuk ?ket. Fel a fejjel!