|
 Vendég: 30
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Úgy, mint egy foltot, melyet az égből hordunk...
A kinyílt szivárványhártyán egy fájó szemrehányás,
Sérthetetlen szó és nem simogat,
Egy régi szerelem,
Mely bőr alól, mint egy viharos időjárás,
Fekete tintájával kiemeli az írisz ragyogását.
Így írom az érthetetlenül megtört szívet,
Azoktól kik hallgatják a halk zenét,
És Ti, kik tiszták maradtok,
Csak Ti hallhatjátok,
Eretnekségben a hőskölteményt.
S így a kristálykőhöz beszélve,
Megismertem az ember szimfóniájának végzetét,
Méhmagzat kezdetétől az utolsó lélegzetig,
S az édes vagy keserű gyökereit,
Az Ember származásának pontosabb részeit.
Legjobban szeretem a zöld összes árnyalatát,
Mely soha nem csírázik Én értem,
Mi angyalok, kik a magasból is leesünk,
Érinthetetlen lelkünket nem értik meg.
Mert:A szomorúságunk lesz az ötödik évszakunk
...Gyökér a keresztnek. |
|
|
- június 03 2010 17:49:29
iytop!
Nagyon szépet írtál, de nem könnyű költemény. El szabad olvasni többször is,de egyre érthetőbb. Oda kell figyelni, megéri!
üdv: Pircsi  |
- június 03 2010 18:46:57
Szétszórtnak tűnő, de nagyon összeszedett a versed.
Szeretettel Joli |
- június 03 2010 19:16:39
Érdekes, különleges vers, nem minden kristálytiszta, de hát ettől (is) költemény... Gratulálok!
Üdv, Zsanna |
- június 03 2010 20:09:56
Kedves Elemér!
Már megint nagyot szóltál.
üdv:gufi |
- június 03 2010 20:31:52
Tetszik a versed, gratulálok hozzá.
Szeretettel:Gizi |
- június 04 2010 09:49:36
Kedves iytop!
Igen komoly mondanivalód van!
Szép verset írtál!
szeretettel: T |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 26. vasárnap,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
