|
 Vendég: 31
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A Koldus
A város forgatagába járok,
Magas házak közt átvágok,
Sietnék, de nem lehet,
A nagy forgalom nem enged.
Eszembe jut az aluljáró.
Ott a forgalom nem zavaró.
Kevesebben járnak arra,
Sok lépcső vezet az alagsorba.
Amint leérek, látom.
Egy ember ül a párkányon.
Szakadt, kopott a ruhája,
Cipőjének talpa is el van vásva.
Hosszú,ősz a szakálla.
Megszürkült ,rendezetlen haja,
Ráhull életunt szemére,
Melyet odahajt remegő tenyerére.
Halkan csak annyit hallok,
Hjaj, kérem adjon egy falatot!
Én lassan felé nézek,
Nem tudom miért,de félek!
Belém hasít a fájdalom,
Mi történt ez emberrel,nem tudom.
Nyújtok neki élelmet,
És most már nem félek.
Mély nyugalom ül a szemében,
Szomorú hangjából ki halt az érzelem.
Vén keze,egyre csak remeg,
Koszos ruhája rajta csak lebeg.
Szegény ember hálálkodott,
Pedig kevés dolgot hagytam ott.
Ő ennek is megörült,
Arcára enyhe mosoly ült.
Én lassan tovább mentem,
Most már nem siettem.
Mélyen gondolatomba véste magát,
E Koldus mint viseli sorsát.
( Mészáros Marietta)
|
|
|
- június 03 2010 21:16:03
Kedves Etta!
Ez már valós KÓRKÉP. Sajnos az ember bár merre lép, koldusok hada mindenütt, sajnos mindnek nem segíthetünk. Szomorú versed szépen megírtad.
üdv:gufi |
- június 03 2010 21:43:21
Szia Etta!
Nagyon szívbe markoló a versed. Eszembejutott róla jelenet. Buszra vártam a váci úton a Tungsramnál. Hátam mögött volt egy fedett beugró. Egy férfi és egy nő jött, megágyaztak vastag papírokkal, és takarókkal. Majd a nő rászólt a férfira,: vigyázz ne gyűrd össze ágyat. Ez a jelenet jutott eszember mikor olvastam az írásodat. Félelmetes. Szépen írtad meg. Szeretettel: zsuzsu |
- június 03 2010 21:45:47
Kedves Marietta! Szépet írtál, közénk tartozol.  (Sajnos ez valóság és nemcsak rossz álom, szépen megírtad, újra megcsodálom...) |
- június 04 2010 09:03:12
Kedves Marietta!
Nap mint nap találkozunk hasonló esettel, de a nagyvárásokban biztos még többel is lehet találkozni, mint egy kisvárosban.
Jó lenne, ha ezt a helyzetet meg lehetne véglegesen oldani.
Sajnos, a mostani helyzetben, és talán még a jövőben sem számíthatunk arra, hogy végleg felszámolható legyen a hajléktalanság és a koldulás.
Mindenesetre el lehet gondolkodni, hogy hova kellene a sommilliós jutalmakat, fizetéseket felajánlani. Hiszen van, aki életében el sem tudja költeni, amennyit keres.
Dicséret illeti, aki a szegénységen próbál enyhíteni, akinek van miből.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- június 04 2010 09:40:26
Kedves Etta!
Örülök versednek, abból a szempontból, hogy láttatod a helyzetet!
Nagyon jól leírtad! Sajnos nem sokan látják, vagy ha igen nem foglalkoznak velük.
Nekem egy Koldus mentette meg egyszer az életemet.
Örülök, hogy írtál róluk!
szeretetel: T |
- június 04 2010 16:50:42
Hát igen..gyakran látjuk őket és elmegyünk ,de néha adunk ha tudunk..sajnos nem mindenkinek...Gratulálok!!Áldjon meg az Isten jóságodért! |
- június 04 2010 20:25:16
Marietta, szép és megható versedhez gratulálok!
üdv, Zsanna |
- június 08 2010 21:36:33
Nagyon köszönöm mindegyikőtök hozzászólását.
Etta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
