|
 Vendég: 83
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Megfeledkezel rólam, mint patak a k?r?l,
sodrása porrá ?rli, a sziklát zúzza szét,
s ahogy a szél a levelet borzolja lágyan,
úgy hallgatnám a meséd.
Ágyam szélén ülve várlak, a hideg kering
körülöttem, s míg múlik az id?, elfelejtelek,
s egy pillanat alatt magamba hívlak újra
és elrejtelek.
Egy csepp csend csókol, sötétbe hív a dal,
táncolni magával, keringeni féktelenül,
nem menni mégsem, rád várakozni egyre,
míg a dal elül.
Mint k? a patakot, engem elfelejtesz,
a vízbe belemar, felsebzi, s az fájva
sikolt, s együtt zúgnak tovább, bele
a éjjeli tájba. |
|
|
- október 06 2007 20:06:29
A várakozás,a szerelem a boldogságot hívogató versike ez amely nagyon dallamos és belelopje megát a szívünkbe.Szép volt.Üdvözlettel:Hajnalka |
- október 06 2007 20:53:23
A csend csókja, az emlékezés dallama, lemondás! -mennyi fájdalom csendül ki a versedb?l,és mégis nagyon szép. -Fájdalmasan szép!
Zsuzsa |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
