|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Megfáradtunk. Itt Európa csücskén
még kapaszkodunk, pedig nincs mibe,
karistolunk egy óriásfa rücskén,
és lógatjuk lábunk a semmibe.
Úgy mélázunk, mint gyárkémény a füstjén,
ki nyújtózkodna bármi fölibe,
de fönnakad egy nyárfa színezüstjén
bekormozódott vak tekintete.
Kemény a föld itt. Ezredéve szántjuk,
a dombok ősi hajlatát vigyázzuk,
nem árthat senki ura, istene,
nekünk e csonkolt ökölbe zárt táj jut,
de rónáin és hegy-völgyein átfut
a zabolátlan Kárpátok szele.
|
|
|
- június 05 2010 15:03:22
Mityka! gyönyörűt írtál és minden szó igaz!
Gratulálok_ ircsi |
- június 05 2010 16:34:27
Remek!!Gratulálok!!! |
- június 05 2010 20:52:24
Kedves Mityka!
Ragyogó a szonett, A Kárpátok szeleit megzabolázni, soha nem lehet, pedig sokszor sokan megpróbálták.
üdv:gufi |
- június 05 2010 21:03:19
Szép versedhez gratulálok. |
- június 05 2010 23:45:55
nagyon tetszett... |
- június 06 2010 08:01:14
Gyönyörű... a haza sorsát szép képekkel tetted érzékletessé, gratulálok!
Üdv Zsanna |
- június 06 2010 09:28:18
Szia Mityka!
Szívemhez szóló volt ez a ragyogó kis szonett. Nagyon tetszett. Szeretettel: zsuzsu |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
