Kerek, egész a hold, nyugodt az arca
most nincs felh?, mi kerekségét takarja.
Ilyenkor, ?rült vágyak szabadulnak el
némely dologra nincs aki felel.
Fekszem és nézem ragyogását
szinte hallom a csillagok sikoltását.
Fényüket túl ragyogja, uralja az eget
van ki ilyenkor gy?löl élni, van ki szeret.
Álmatlan verg?döm, nehéz a lelkem
testem fáradt, de érzem fel kell kelnem.
Hív az égi fény, virrasszak vele
testem átjárja az éjszaka szele.
Mond miért nem hagysz, mond mit akarsz?
Ha nem felelsz, álmomban miért zavarsz?
Kihasználod lelkem mély sebeit
leveszed vállamról angyalok kezeit.
Védelmüket érzem, hiányzik a létük
er?sebb - hidd el - láthatatlan fényük
mint odafenn a te g?gös ragyogásod
néha gonosz, mágneses varázsod.
Húz, vonz, sárga kerekséged
hideg, hatalmas eget uraló büszkeséged.
Én er?sebb vagyok, az ágyamhoz lépek
fejem lehajtva, már nem nézlek téged.
Lassan, kis ablakunk sötétbe borul
tovább mész, nem látlak, a testem álomba hull.
