Szól a dal, s táncra kél a lelkem,
Mi ez a furcsa hangulat, mi rabul ejtett engem.
Tán pezsg? gyöngyöz? ízét érezném ajkamon,
Mámorban úszik a gondolat, s szemem lehunyom.
Megbabonázott dallam ringatja lelkemet,
Jó volna táncolva dalolni, hallgatni éneked.
Egy tarka virágos mez?n virágokat szedni,
Illatos mezei csokromat párnád alá tenni.
Hallgatom dalodat, hosszú még az éjjel,
Besüt a holdvilág ölelj, ne menj még el.
Madárnak hangja bús, siralmas jajduló,
Ébred már a hajnal, ajkadon a búcsúszó.
amazonasz - október 07 2007 10:25:50
Nagyon illik a vershez a képen látható hárfa, hiszen éppen olyan szépen dalolnak a sorok, akár egy hangszer.
Gyula
Maryam - október 07 2007 17:20:17
Meghitt, színes, érzelmes, nagyon szép.
Maryam
gosivali - október 08 2007 13:19:41
Meghitt hangulatú, szép a versed, s a hangulathoz ill? a lágy dallamosság is.
ilike46 - október 20 2007 05:31:01
Köszönöm szépen kedves véleményetek.
