Kiszáradt perceket morzsolok
Kezemb?l porként széthulló napok
Peregnek
S mint szélt?l ?zött ködök hozzád sietnek
Majd megpihennek hófehér válladon
Rólad álmodom
Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas sziklákból rakott id?hegyeket
Halomba hordott éveket
Taszítok félre
Azt remélve
Hogy vársz valahol
De csak a csend dalol s a lüktet? erek
Duzzadó sejtjeimet
Lávaként égetik
S a régen elapadt
Könnyekre tapadt
Már minden
Mi bel?led megmaradt
amazonasz - október 07 2007 07:58:03
[b]Kedves Ica[/b]
Nagyon kedves t?led, hogy ennyire alaposan kivesézed a versemet. Van úgy, hogy eszünkbe jutnak néha, egy régen let?nt szerelem bíborszín? pillanatai. Amit, esetleg még meg is könnyeztünk valamikor, de azok a könnyek, már felszáradtak, és ráébredünk, hogy álmainkban még feldereng néha, de a szerelem, már régen a múltba fulladt valahol.
[b]Gyula[/b]
Maryam - október 07 2007 17:15:10
Nagyon sok fantázia, egyediség van benne. Tetszik: "Lelkem kínjaival görgetek
Hatalmas sziklákból rakott id?hegyeket"
Maryam
amazonasz - október 07 2007 20:02:11
Köszönöm Kedves maryam. Örülök, hogy benéztél hozzám.
Gyula
marica - október 10 2007 06:44:57
Kedves Gyula!
Ez a versed, mindig megrendit és összemarkolja szívemet.
Az egyik legkedvesebb verset?led.
Szeretettel: Marika
amazonasz - október 28 2007 21:47:50
[b]Kedves Marica[/b]Nekem pedig, az egyik legkedvesebb netes barátom vagy.
Szeretettel
[b]Gyula[/b]
