|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Álarcot festek magamnak
Tengetem az életem nap, nap után,
De egyre több darab rólam lehullán.
Kezdve a szívemmel, elhagytam én,
Lelkem is hervad már kicsi virágként.
Emléked fölemészti egész lényem,
Hiszem oly rég elengedted kezem.
Próbálok szabadulni a gondolatoktól,
Attól a soktól mi mind hozzád láncol.
Mintha szívem lezárták volna lakattal,
Mi mindennél er?sebb, szakíthatatlan.
Lelkem üvöltene, beragasztották ajkát,
Megkötözött kis rab, az élet alkonyán.
Nincs az a perc, másodperc, azaz óra,
Miben nem te lennél a életem vágya.
Maradék testem megkopott remények,
Hogy egy napon hozzád visszatérhetek.
Reggel felkelek, s álarcot festek magamnak,
Úgy a jó, ha az emberek mosolyogni látnak .
Úgy sem éretnék mi ez a reménytelen bánat,
Ami megmérgezte a mindennapos máimat.
Hazatérve lehull az álarc, mosoly megsz?nik,
S bolyongok némán, még ha nem is tetszik.
Szeretnék szívb?l nevetni, de er?m fogytán,
Kínomban röhögök a nyomorult életem átkán. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
