|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,225
|
|
Vágyott a végtelenre,
de nem érhette el,
minden nap feszélyezte létét..
Menni akart, de megkötötték,
rabul ejtette saját szíve.
Nyugtalan boldogtalanság öntötte el,
tétován állt...nem mozdult,
miközben az idő vadul robogott.
Fájdalmat érzett,
majd üres zsibbadást,
tudta; eltévedt.
Mélyen legbelül szánta önmagát,
tisztában volt vele, hogy tehetetlen.
Ordítani szeretett volna,
de érezte: semmi értelme.
Félt... félt tőle, hogy így lesz és így marad.
Csak egyet akart;
megmozdulni végre,
s átlépni a végtelenbe.
|
|
|
- június 13 2010 10:06:16
Szomorú a vers! Szépen megírtad, de meg is tette a fivéred?
Mert multidőben írod?
Üdv: Pircsi |
- június 13 2010 14:22:00
Szia Bomover!
Nos, libabőrös lettem írásod olvasván. A héten kísértünk el egy srácot, aki élete 49. évében önkezével vetett véget életének. E sorokat akár a testvére is írhatta volna, annyira Rá illenek.
Nem marad más, csak a miértek. Miért nem figyeltünk jobban? |
- június 13 2010 17:50:17
Nagyon szép és nagyon szomorú
Gratulálok, szeretettel, Zsanna |
- június 13 2010 18:42:15
Kedves Pircsi!Ez a múlt volt amely még sajnos most is kísért.Viszont a végtelen alatt nem az elmúlásra gondoltam,sőt..A testvéremmel valamilyen oknál fogva tudat alatt mindig a végtelenbe vágyunk,nyughatatlanok vagyunk és nem találjuk a helyünk...Köszönöm,hogy olvastál! |
- június 13 2010 18:45:30
Kedves Gondola!
Köszönöm,hogy itt jártál,sajnálom ha versem szomorúságot idézett elő,a testvérem nagyon erős és nem tenne ilyet,nem rég megküzdött a gyilkos kórral..de ez a vers nem ebből kifolyólag született. |
- június 13 2010 18:46:03
Kedves Zsanna!
Köszönöm,hogy itt jártál! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. július 26. vasárnap,
Anna, Anikó napja van.
Holnap Olga napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
