Vajon miért latok annyi szemet kisírva,
mondjátok, a világ miért nem nevet,
mikor tanulunk meg örülni végre,
hiszen a remény mi vagyunk,
mosolyunk, mikor valakit megszeret.
Nem kell felni, nem fog fájni a kacaj,
sugarzó lesz, mint a nyári nap,
meg nem égünk, csak barnulunk kicsit,
tudni fogjuk, milyen a nyár.
A nyár, mely nem egy évszak,
hanem maga az életünk,
tisztán, mint a mesél?,
aki nevetve szeret.
