|
 Vendég: 14
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,216
|
|
Oly sok fájó hónap tovaszállt halálcsendesen,
Elvitt magával tucatnyi hullócsillagot,
De oly messze még a csillag, mi rám néz, kedvesen,
S magában hordozza a békés biztonságot.
Lassan kiürül lelkem temérdek égboltvászna;
Akkor fekete lesz, vigasztalan fekete,
S én elszáradok, mint ki sem nyílott virág szirma,
Eltűnök, mint óceán süllyedő szigete.
Ha majd a Sarkcsillag fénye is végső szikrát vet,
Aztán kihúny, mint aprócska gyertyacsonk lángja:
Fölém íródik az íratlan utolsó kenet,
S tovaszállok, mint minden egek bumerángja,
De nem térek vissza többé; szilánkká hasadok,
Hamu-por leszek ott, hol senki meg nem talál,
Túl számtalan és túl apró atommá szakadok,
Hogy ne akadjon rám más, csak a dicső Halál.
Ám talán, a néptelen égvásznon, remény csillan,
Talán egyszer feltűn rajt az alkony-kométa,
És akkor, talán-talán új életcsíra villan...
De addig is maradok: szomorú poéta.
|
|
|
- június 20 2010 15:18:40
Nem hinném, hogy tűnnöd kéne
mi csillag, látszat fény,
tűnődés..
mert mire észleled, rég vége
Szomorú poéta
álarcát vetetted
bú kényelmét vágyod
és a figyelmet
Szilánkjaidban
is írsz és írogatsz
kívánom néked
találd meg Önmagad |
- június 20 2010 15:49:11
Tris!
A boszi Neked megjósolja, hogy lesz másképpen is, nekem elhiheted.
A versed szomorú, de szép!
Üdv: Pircsi |
- június 20 2010 20:30:02
Kedves Tris!
Gyönyörű a versed. Szomorú poéta 
Üdv. Pirike |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. október 17. péntek,
Hedvig napja van.
Holnap Lukács napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
