|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Rezgő szikla peremén vertem tanyát,
Elhívtam ide minden banyát, s anyát.
Elhívtam lelketlen rabokat, királyokat,
Had lássák ők is sorsukat, sorsomat.
Néha tündöklő lelkem pillanatai ölelnek,
Máskor görcsös egóm bérencei köveznek…
… Életem vad poklán át vonszolom magam,
Tajtékzó, tomboló őrültként keresem utam…
… Vagy szívem lágy érintése élteti a Földet,
S csókjaim tüze, lelkem fényes, tiszta tükre.
Vajon hol vagyok én a hullámok között?
Hol van alázatom önmagam előtt?
Mint tanuló tanár, és tanító diák.
Hát most ez vagyok én.
Mindenütt, mindenben, mi az enyém.
Mert megyek tovább. |
|
|
- június 25 2010 12:20:11
Nagyon szépen fogalmaztad meg gyötrődéseidet!
Menni kell tovább, az élet mint az időjárás, hol ilyen hol olyan...
Hangulatunk meg igazodni próbál.
Szeretettel: szisz |
- június 25 2010 13:20:03
Szép, szomorú versedhez gratulálok: Pircsi |
- június 25 2010 18:37:38
Nagyon tetszik vívódó önmarcangoló versed, ahogy keresed igazi éned és helyed a világban.. Kívánom találd meg életed súlyát!
versedhez gratulálok!
Szeretettel, Zsanna |
- június 26 2010 12:43:24
Szépen megírtad. Tetszik: Tibor |
- június 26 2010 14:40:32
Megkapó ellentétekre építetted a versedet, szokatlan formát választottál. Mind tanulók vagyunk a Föld bolygón, tovább kell mennünk, bármilyen nehézség is keresztezi utunkat. Tetszett a vívódó költői én...
Maryam |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
