|
 Vendég: 119
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
TÉL CSÚFOLÓ MOHA KOPTATÓ
szobámba angyalok zsúfolódnak
visszajárnak csúfolódnak
szellemek és görcsös kezek
hevítenek kerítenek
ötven évet hord be a szél
ötven fáradt fonnyadt levél
megcsapott barátság szerelem
amióta a lét perel velem
farkas-zölden csillog szemem
amióta karácsonyfa a tűjét szórja
hetvenből lepereg száz orsója
kamaszkorom libidója
szobámban járják a táncot
akin sosem láttam ráncot
akiktől nem hordtam láncot
se gyűrűt se féket
akikről csak őrzök képet
nem gyűrögetem rakosgatom
nem hever az asztalomon
akik tőlem távol élnek
akik szárnyain jönnek a télnek
aki tőlem már nem félnek
angyalai az éjfélnek
néha élők felkeresnek
őszben télben deresednek
sebtében még kezet ráznak
és örökké fáznak fáznak
a szobámban az angyalok
szívemre dermedő fagyok
valahol két csillag ragyog
talán bolygók olyan nagyok
kacsintgató kisangyalok?
a szobámba szellemek
szállnak mint a lehelet
csak szerelmek és barátok
haragosra nem találok
vagy talán megcsal a kedvem
magam is csak ellebegtem
kihűltem mint üres szoba
csorba kövön fagyott moha
óra kattog mindig soha
óra kattan mindig soha |
|
|
- június 26 2010 09:26:44
István!
szépet írtál, gratulálok: Pircsi |
- június 26 2010 10:27:37
Nem könnyű vers! Egyféle érzelmi leltárnak szántad az emlékezés polcain? A hangulati elemek nagyon ütősek, tetszenek. Amikor betegen feküdtem, voltak hasonló gondolataim. Ha nagyon melléfogtam, akkor bocsánat!
Üdv Feri |
- június 26 2010 11:18:22
kedves Hubart - nem fogtál mellé, habár nem ma írtam! |
- június 26 2010 14:15:57
Kedves István, ez a VERS nagyon szép. Van még bőven mit tanulnom...
Tisztelettel: Tibor  |
- június 26 2010 14:33:59
Mélységes...a záró sorok hűen visszaadják az óra kattogását.
Maryam |
- június 26 2010 20:34:04
Nagyon szép ballaldisztikus hangvételű versedhez gratulálok! Mestermű
Üdv, Zsanna |
- június 27 2010 07:50:53
Megmondom őszintén.
Ez a vers egészen kimagasló munka!
Mindig, minden versedben van valami újszerű érdekes.
De itt minden összetalálkozik: A tartalom a forma a lüktetés, a rím.
A vége két sor az meg egyszerűen nagyszerű!
Miután igen jó hangulati elemekkel, képekkel sikerült elérned, hogy a vers végére magunk olvasók is a vers belsejébe kerüljünk,
akkor a végét egy hihetetlen lelki finomsággal tudtad befejezni.
A kattog és a kattan leheletnyi differenciája az élet és halál ajtajának a küszöbén mozog.
Óra kattog mindig soha..........én hallom a falióra tik-takját benne.
de a kattog szó már előre jelzi szinte betegesen: nemsoká jön az a bizonyos egy ...utolsó kattanás.
Ez meg is történik, nincs hiányérzet: Vége a filmnek...
Grt: szisz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
