|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Ahogy a fúró belemart a fába,
a gyalupadot táncos illat járta,
megcsavarodott, biztos kéz tekerte,
s nyers dalba mart a fa és a fém serce,
mert telis-teli volt poros derűvel,
az égig ért az apró bognárműhely,
a suttyanó gyalut is megcsodáltam,
s míg időztem a deszka derekában,
langy fűrészporba ragacsolt a lábam,
s a furdancs közben forgódott a fában,
meglátódott, hogy kézre-mellre illett,
s a mozdulatba illőn besegített,
hogy összejött a tapintás a réssel,
én leselődtem bölcs semmittevéssel,
nem szóltak, én sem zavartam a rendet,
csak éreztem, hogy szemrevételeznek,
s az időtelen, jó téblábolásban
egy szekérkerék küllőit csodáltam,
s a futni vágyás lassan kifelé tolt,
de az a pár perc mérhetetlen szép volt.
|
|
|
- június 29 2010 09:29:38
Mityka!
Jópofa verset írtál, nagyon tetszett. Nosztalgiáztam egy kicsit
szegény néhai Apámnak is volt furdancsa, mindig fúrt, faragott.
Gratulálok szép versedhez: Pircsi |
- június 29 2010 09:43:32
Kedves Mityka!
Minden versedből érzékelni lehet, hogy gyermekkorodban nagyon megfigyelted az a mesterembereket (szakikat) munka közben. És a munkavégzést (amiben főszereplő volt a megmunkálandó anyag is) nagyon szépen, egyedi megfogalmazásban tudod visszaadni, láttatni az olvasóval.
Én is sok hasonló munkamenetet végignéztem, pedig csak egy kislány voltam, valaha!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- július 02 2010 13:06:14
Már látom, ahogy olvasom sorba a verseid, hogy nagyon közel állnak hozzám.
Szeretem az ilyen írásokat. Ami ember közeli, látható, tapintható és érezhető.
Szeretettel,Korin |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 11. csütörtök,
Árpád napja van.
Holnap Gabriella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
