|
 Vendég: 131
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Bolyongás...
Bolyongok az Úr hideg sötétjében,
nem láthatlak már de érzem illatod.
Ében feketén borult rám az éden,
a légüres térben minden megfagyott.
Meteorlétbe száműzött könnycseppek
grafitkristályú jégvirágot sírnak.
Végtelenségbe karcolják, - szeretlek!
Ám te csak azt látod: varjak vonulnak...
Nem voltam gyémánt, inkább színes kavics,
tarka pillangók mosolypihenője.
Most csak aurád emlékképe van itt,
kőkoporsómba ágyazva örökre.
Látom a Földed óceános kékjét,
légköröd vékony páradús hajlatát,
őserdők zöldes fülledt szenvedélyét,
s érzem tüzeid áradó illatát.
Bolyongok az Úr hideg sötétjében,
de őrzöm mert értem, meggyötört álmod.
Hozzád indulok, suhanok merészen,
a Hold abroszán járok haláltáncot.
Kősziklám izzik, hevíti az ózon,
hulló csillagodként zuhanok porba.
- Ugye felemelsz? - és én ringatózom
még egy utolsót, ölelő karodba'... |
|
|
- június 29 2010 10:14:44
Sziszi!
Ez a vers olyan gyönyörű, hogy majdnem elbőgtem magam!
Gratulálok: Pircsi |
- június 29 2010 10:23:54
Kicsit összeszedtem magamat! De ez nem ötperces vers. Sok órát töltöttem el vele...
Ilyen kedves kritikák után mondhatom megérte ! 
Pircsi, Gyöngy! Köszönöm! |
- június 29 2010 11:13:45
Varázslatosan szép!
szeretettel Tay |
- június 29 2010 11:39:06
Szia Szisz!
A versed csodálatos, Engem meghat. Izgalmas, ahogy bolyongásod közben elhagyod a Földet. Jól tutdod láttani az ottani közeget. Tetszik, hogy minden versszakban valami ami őt idézi.
A befejezés is nagyon megkapó. Tetszett: szeretettel: zsuzsu |
- június 29 2010 13:01:52
Gyönyörű versedhez gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
- június 29 2010 13:44:40
Érdekes ez Kati! Én is megkönnyeztem miután végre egyben el tudtam olvasni...
Tudom...hülyeség, de sokszor magamnak írom a verset, hogy amikor kész vagyok vele elérzékenyülhessek...
Mizsi, Klári, Vali! Köszönöm hogy átéltétek ti is!
zsuzsu! Te ezt most nagyon megláttad! köszönöm!
Versem több mindenről szeretne szólni.
A Földünk érzékenységéről, elpusztíthatóságáról, naívságáról...
Ki ne gondolna a halálra? Hová jutunk? csillagok leszünk vagy angyalok, esetleg hideg összetöpörödött kődarab (meteor) egy fekete édenben?
Kívánkozunk-e vissza a földre? -ha csak egy pillanatra is.
Én visszaindultam meteorlétemben..... a Hold fényénél még egy utolsó tánc..... aztán becsapódás....
Remélem sikerült mások bőrébe is bújni, akik hasonlóképpen éreztek már...
Köszönöm mégegyszer: szisz |
- június 29 2010 14:45:39
Szisz, ez nagyon, nagyon tetszik. kirándulásod az univerzumban, a kollektív tudat, a Föld, s annak lelke, egy meteor gondolatai, érzései... ezek jutottak közben eszembe.
szeretettel. Léna |
- június 29 2010 17:11:58
Nagyon szép, komolyan kidolgozott vers valóban, remek képekkel, űrbéli kalandozásokkal. Jó lenne tudni, ki a hölgy, akihez (akiről) írtad (persze nem tudom, honnan van arcom, hisz ez nem is tartozik rám) Nekem is volt olyan versem, képzeld, hogy amikor elolvastam könnybelábadt a szemem; asszem a Mária Márta sztori volt az De visszatérve csodás versedhez, Gratulálok!!!
Szeretettel, Zsanna |
- június 29 2010 17:58:54
Ezt nagyon szépen megrímelted kedves Attila.
Szívemből gratulálok! |
- június 29 2010 21:16:43
Szia szisz!
Gyógyulttá nyilvánítalak az atya, a fiú és a szent lélek nevében, Ammen!
Ezt valami eszelősen klaszul megírtad. Kozmikus látásod tiszta, és azt hiszem ezeket nem mindenki látja ám.
Igazán briliáns a vége, személy szerint, meghatott. Tudtam, hogy van lelked és szíved, ILYEN NAGY NI!
Grt. Sancho |
- június 29 2010 22:46:57
Köszönöm mindnyájatoknak!
Léna, Zsanna, Tibor, Sancho, Melinda! |
- június 29 2010 22:55:38
Nagyon szépet írtál. Az Univerzumot végig jártam Veled, költői kérdésedre nem is lehet nemet mondani.
Maryam |
- június 29 2010 22:58:14
Köszönöm Maryam hogy költőileg a karodba veszel!
És ezzel talán humorosan Zsanna kérdése okafogyott lett... |
- június 29 2010 23:05:26
Nem csak fizikailag lehet felemelni az embert, lelkileg, szellemileg is, az az igazi összerezdülés |
- június 29 2010 23:15:32
Kedves Attila! Űrbéli látomásaid igen széles skálán mozognak, az úrkutya-ürüléktől egészen a grafitkristályú fekete édenig! A könyed humortól eljutottál a komoly hanvételő, fennkölt gondolatokig. Szépen kimunkált veretes versed a líra ötvösművészévé avat! Brillírozol a költői eszközökkel, Barátom! A vers befejező szakasza telitalálat! Gratulálok!
Üdv, Feri |
- június 30 2010 07:40:11
Kedves Barátom, gratulálok fantasztikus versedhez, kiváló.
Mély lelki válságot juttatsz eszembe, s talán lelked háborgását jeleníted meg ürbéli utazás képeiben.
Egyéniséged, egyediséged, kiforrott kifejező képességed irigylésre méltó, sokat tanulhatnak, tanulhatnának belőle.
Szeretettel Joli |
- június 30 2010 08:35:35
Kedves Feri és Joli!
Igen megtisztelő, nem szokványos kritikát kaptam tőletek!
Ha csak töredéke igaz lenne, már az is az egekig emelhetne.
A versírásnak van egy megtanulható része!
Nem is kell mindig javítgatnunk egymást. Elég ha egymást olvassuk és abból is lehet sokat tanulni.
Én szerencsés vagyok, mert itt a korongon sokat tanultam!
Meteorlétbe száműzött könnycseppek
grafitkristályú jégvirágot sírnak.
Végtelenségbe karcolják, - szeretlek!
Ám te csak azt látod: varjak vonulnak...
Mire a versíró eljut oda, hogy eszébe jussanak ilyen álomképek, addig rengeteget kell foglalkozni a költészettel.
Olvasni kell klasszikusokat, kortársakat és felfedezni bennük a jót és észrevenni a gyengébb részeket is.
Nekem itt sokan adtak szeretettel tanácsot! felsorolhatatlan mennyit. És nem bántam meg hogy meghallgattam őket.
Persze mindenki csak a saját határain belül tud fejlődni.
Arra elég volt ez a két év, hogy rájöjjek, nálam hol vannak ezek a határok! És ezt ha fáj is tudomásul kell venni.
De azért próbálkozni kell mindig egy újjal, hiszen a versalkotás nagyszerű dolog.
köszönöm nektek! |
- június 30 2010 20:43:20
Köszönöm szépen Ica!
Most így a végén még szeretném hozzátenni:
Ezt a Verset Feleségemnek ajánlanám nagy szeretettel. |
- június 30 2010 20:45:05
Szia Szisz!
Nagyszerű alkotás! Látni, hogy dolgoztál rajta igényes, kiforrott mű. Különlegessé a kettős érzés teszi számomra: 1. egy kivülálló a rideg univerzumban magányosan, 2. a mély emberi érzések, a vágyak szenvedélyessége lágyítják írásodat. S e kettő együtt remek összhangban van.
Szeretettel |
- július 01 2010 07:19:43
Rendkívüli képek - még Te kételkedsz a saját tehetségedben?
Szistifusz, amennyivel több önbizalommal firkálnak sokan "hivatalos" sajtó-orgánumokba és kenik fel nyomdafestékkel a fekáliát...
Nem folytatom, a végén még le találo9k írni valamit, MAGYARUL! |
- július 01 2010 07:21:37
szereted a színes kavicsokat - számodra érték! (Mérték?) |
- július 01 2010 07:45:01
A választ - holnapra felteszem! |
- július 01 2010 18:18:27
Ez aztán szívbe markoló. Nagyon kifejező. Egy igazi költő tollából..Tetszett. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
