|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Fekszem a földön heverve
Fekszem a földön heverve,
Szívemben az élet keserve.
Szürkén látom én a világot,
Nem lelem a boldogságot.
Bármerre nézek vérz? fájdalom,
Szivárvány helyét nem találom.
Mi megtörhetné a ködös életet,
Bánatomba lassan belegebedek.
Megölt szerelmem fájdalma eltemet,
Kint látom, ássák is már ki vermemet.
Reménytelen napjaimnak vége szakad,
Kit én szeretek úgy is csendben hallgat.
Magának bevallja, hogy megbánta tettét,
Elhagyott engem, az egykori szerelmét.
Csak szólna, s ne hallgatnak, óh a gyáva,
Nem veszi azt észre, tönkrement az álma.
S nem csak az övét, enyém is összetörte,
Az ? szerelme zárta be szívemet örökre.
Ó te balga, kérlek, jöjj hát hozzám vissza,
Térj vissza ölel? karjaimba, szép álmaimba.
Édesítsd meg a napom, legyenek színek,
Ne lássak végre csak komor szürkeséget.
Szeretném újra látni az égen fényl? Napot,
Szeretném érezni , ahogy újra ránk ragyog.
Szeretném ?szinte mosollyal járni az utcákat,
Szeretném feléleszteni a legyilkolt vágyakat.
Szeretném újra a te kezedet jó er?sen fogni,
Áradó szerelmed tiszta szívb?l viszonozni.
Látod, én még mindig reménykedem idebent,
Pedig haldoklom, fájón vérzik láncokon lelkem.
Egyszer meghalok, talán eljössz majd síromhoz,
S válaszolsz egyre halkuló elsuhant sóhajomhoz. |
|
|
- október 11 2007 12:05:12
Bár nagyon szép a versed, azért mi is reménykedünk, hogy véget ér egyszer ez a hangulat és boldog sorokat is látunk majd t?led. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. május 06. szerda,
Ivett, Frida napja van.
Holnap Gizella napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
