|
 Vendég: 118
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egykor kinyitottam kapuim, mint szirmát a virág,
Szívem szélesre kitárt ablakként működött,
Remény-cserzett,
De csak erre várt a megfeszült izomzatú világ,
Ugrásra készen, titkon fölöttem őrködött,
És megsebzett.
Kihasználtak, naiv nyitottságomban megtámadtak,
Téptek-cincáltak százszor, haraptak ezerszer,
Vérpermetté,
Ám felkeltek porból foszlányaim, mik megmaradtak,
S most falakat emelek körém, százezerszer,
Mindörökké. |
|
|
- július 06 2010 08:49:38
Tris!
Emelj csak falakat, de ajtó és ablak legyen rajta, hogy a fény bemehessen!
Jó kis verset írtál, gratulálok: Pircsi |
- július 06 2010 10:41:14
Szép hasonlatból bomlik ki a versed. A falak majd valaki lebontja biztosan...
Maryam  |
- július 06 2010 20:10:51
nagyon érezhető.. |
- július 06 2010 22:16:57
A szomorú tapasztalatok nem tehetnek bezárttá, emberkerülővé! Hinned kell, hogy találsz még jó embereket, embert, szerető asszonyt! Ne add fel!
Szeretettel, Zsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
