II. felvonás
VIII. pillanat
Hetedik napsugár, s már Hold is t?zben ég,
Világa mellett kék szirmok szerelme.
Hajnali pír gyönyört önt, madár ék',
Délceg rigó, s víg-pacsirta éneke!
Szökken szárba vetés, hullámzó zöld rét
Májusi es? Arany, s gyémántcsillogás,
Áztatva táplál tavasz virág földjét.
Gazdagság, kalász, s haszon-gyarapodás!
S míg szerelmem lobban, hölgyem szeretve,
Játszva testén, s édes csókját ízlelve,
Vágyom bátorítón, hangját énekre,
Mint búgó gerlepár, egymástól epedve.
Majd hantom, puha ágyam melege,
S otthonom, kedvesem forró szerelme.
IX. pillanat
Nyolcadik napsugár a rekken? nap
Delel már, s h?s fuvallat Keletr?l,
Sötétül ég szikrát szór, mennydörög.
S míg tépve fát, korbácsol gyámoltalant.
Ostorcsapás büntet, s égi könnyeim,
Mi jajdul, s hull alá, keserv és kín.
Zord ez az id?, de tavasz ez is, ím!
Bolond! Nem tudja mi ?, tán Április?
Vagy második felvonás készül immár
Égi zenekar játszik nyitányt, s taps
Mi jéges? hangja, szaggat szív húrját
Tombol üstdob, míg bírja, majd csend hát!
Függöny felgördül, s új díszlet hajnala
Folytatódik, a jöv? diadala!
X. pillanat
Kilencedik, de már nem is számolom,
Barack virága hull, pelyhes szirmokon.
Míg lápon nád szökken, s gyékény, úgy látom,
Poszáta, s rigó ver tanyát, birtokon.
Mosolyod a felh?, kéjesen nyújtóz,
Fürdeti magát hétágra süt?ben.
Napsugár tüzében, s éji Hold, virtuóz
Fényében legel?, bárányb?rében.
Pajkos kutyaként szell? kerget felleget,
Majd kifárad, hullat kövér könnyeket.
Néha borzol határ sz?rét, terelget,
Sír, csak sír, s vigasztal így növényeket.
Már rég nem kopár a táj, színes tavasz
Leny?göz, vakít, s illata folytja torkomat.
XI. pillanat
Lankás déli hegyoldal, tíz Othelló
Áriáz, bordalt dalol, s fürtbe olt!
Újra vastaps, jéges?, dráma vígból
Imént der?, most harap a menybolt!
Buta juhász, kurjongatva hangosan
Pattintgatva fényl? ostorát, s riadt
Barmai rideg könnyeket hullatva,
Így gázolva nemes sz?lein, alant!
Sír a közönség, nem érti miért, e
Szenvedéssé torzult kedves mosoly?
Feledésbe múló tövek, gyász miértje,
S torkokon elfojtott, néma sikoly.
Születés a Tavasz, de lehet gyász is,
Tragédia,...dráma, egyetlen rész is!
XII. pillanat
Tíz meg egy, csüggedt hangú ék' szeres
Varjúdal, mi nem szoprán, de nem alt sem.
Rekedt, mint kevés temploménekes,
Nem úgy szól, mint h?s tenor, de hang délceg.
Kalászhad, hajnali madárdal-nyitány,
Búzavirág, s mez?dísze pír-pipacs,
Mily szorgalmas hangyavár, hol száz zsivány,
F?ben harmat csillan, s pöfeteg-labdacs.
Pezsg? akác lombja, dongja méh-zenéjét
Vezényre, ezer hangja zeneszámát,
Napvég sugára, s harmadik újhold kél,
Mez?n tücsök játssz, fülbemász' nótátját.
Míg keskeny Hold-sarló, égre kaput nyit,
Van még pár hét, mire majd, új nyár virít.
XIII. pillanat
Víg majális, korai, még friss hajnal
Álmos nap kél, kakas ércceli hangját
Utoljára, s míg nem sejt, mit sem tudja
Vígalom készül, s néki, óh, Szép halál!
Gyermeksereg harmatos ajkakkal,
Éneke messze száll, ébreszt hajnaltájt
Reggel fakopács, s dísze szalag, fának
Éke hazának, Májfa áll, sok virág.
Gyermekek körtánca, öröm ünnepe
Fák susogó lombja, madár éneke,
Vetés buja zöldje, kalászba gyöngye,
B?ség, s zavara, virul már a kikelet!
Tucatnyi ország ünnepel, köszönt fát, madarat,
?zve így végleg hideget, s kívánva új nyarat!
XIV. pillanat
Tavaszvég, nyárel?, s nap-éj egy égen.
Els? napsugár szabadult mosolya,
Második napsugár, szirmot bont szépet,
Harmadik napsugár, véget int télnek.
Negyedik napsugár, kacs fodrozódik,
Ötödik napsugár, szövi szerelmét,
Hatodik napsugár, már múlt a tél, míg
Hetedik napsugár, s Hold is t?zben ég.
Nyolcadik napsugár, a Nap rekken?,
Kilencedik, barack virága hull, majd,
Lankás déli hegyoldal, tíz Othelló, s
Tíz meg egy, csüggedt hangú varjúdal.
Tucat ország, tavasz, s még két napsugár,
Hajlik színész mind, így vég' el?adás!
20070402
Louis De La Cruise
Minden jog fenntartva!
|
|
