|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Omló habarccsal lezárt kripta hűvös köve
Alszik mezítelen talpam alatt;
Mint jeges sarki pólusok földrajzi öve
Szülte csípős tenyerű fuvallat.
Az oly hideg sírkamra padlatába zártam
Dobogni megszűnő kis szívemet,
- A megváltásra túlontúl sokáig vártam –
S ajtókövére véstem nevemet.
Meghaltak az érzések; halott a szeretet,
Halott a szerelem – tán túl halott.
Világom adott ez űrhöz való keretet,
A hideg űr pedig gyorsan hatott.
Belül halott lettem, bőrburokba zárt szellem,
Múmia lélegző szarkofágban,
Dobogok még kicsit, mint vegetáló jellem,
Mint küzdő véna száradó ágban.
De eltemettem – a harc árnyékokká fagyott,
Feladtam, már csak néha sóhajtok,
Napkelte s napnyugta végül magamra hagyott;
Magány – és többet már nem óhajtok.
|
|
|
- július 10 2010 08:09:05
Nagyon szép és szomorú. |
- július 10 2010 08:34:10
Megrendítő,de nagyon szép!
Szeretettel: Geot |
- július 10 2010 08:44:14
Tris!
Nagyon jó a versed, gratulálok, de mit szomorkotsz még mindig?
Előtted az egész élet!
Üdv. barátod: Pircsi |
- július 10 2010 15:55:00
Szomorúság, magány, szépen megírtad.
Szeretettel:Gizi |
- július 10 2010 21:20:11
Fájdalmasan szép versedhez gratulálok!
Szeretettel:Vali. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
