|
 Vendég: 78
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy életen át tartó lángolás....
Lángoló égből születtem valamikor,
mikor perzselt a Nap, vetített az ég,
kibújtam meleg, védő odúmból,
s kíváncsian néztem a világban szét.
Kinyitottam rebbenő pilláimat,
levegővel telt meg a tüdőm,
kitártam kapaszkodó két karomat,
akartam az életet,reszketőn.
Akartam élni s hogy elfogadjanak,
hangommal adtam nekik életjelet,
mosolyommal akartam,hogy akarjanak,
s mindig így akartam élni életemet.
De teltek az évek, s mosolyom
kevés volt, néha hiábavaló...
s gyakran kevés ölelő két karom,
szívemből hiába kiált a szó.
Hiába szakad fel lelkemből
igazi fohász,esdeklő szó...
hiába kiált fel szívemből
a szerelem,mi élő való...
Lángoló égből születtem valamikor,
s e lángolás még mindig kísért...
kibújtam meleg, védő odúmból,
már magam küzdök boldogságomért!
2010.július 12.
/ augusztus20-án születtem... / |
|
|
- július 13 2010 07:56:06
szép lett...és cseppet sem hiába... |
- július 13 2010 07:57:48
Gabikám!
Jaj,de szépet írtál!
Gratulálok, szeretettel: Pircsi |
- július 13 2010 08:47:15
nagyon szép ez a vers Gabi |
- július 13 2010 15:42:11
Szép vers gratulálok
Szeretettel:Gizi |
- július 13 2010 19:24:06
Nagyon tetszik a versed!
Gratulálok!
Szeretettel:Geot |
- július 13 2010 20:54:38
Valamiért a kislányom születése jutott eszembe,a boldogság és a csoda,talán azért,mert csodálatos verset írtál! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
