Napkorong

Kora reggel volt, csörgött az óra, felébredtem,
Tűnődve a sarokba, a semmibe révedtem,
Hol álmos hálót szőtt lassan egy sovány kaszáspók,
És nem nézte, a szálak hibásak-e, avagy jók,
Bizton haladt a szálon, mint acél hídkábelen,
Körbe-körbe az épülő pókháló-peremen;
És nem nézett hátra – tudta, helyesen cselekszik,
Az élettel élethalálharcot nem verekszik,
Csupán él – él, és csak ez számít: mozog, lélegzik,
Mint apró csepp a tengerben, akképpen létezik,
S nem törődik feje fölött a víz tajtékával:
Megszületik, él, s majdan békét köt halálával.
Naiv, buta jószág – ámde szerencsés is egyben;
Én is csak csepp vagyok cseppekből zúgó tengerben,
Ő nyugalomban él, szövi végtelen fonatát,
Élvezi döglött legyek nektárédes zamatát,
S nem fáj szíve, ha egy ügyes légy magára hagyja:
Hálója hamarost a legkülönb zsákmányt adja.
Szívem fáj: a fekete özvegy magamra hagyott,
Mint kiszívott bogarat, mint fölös hulladékot,
Oly sok hónapja küzdök, és küzdök keservesen,
Hogy égő emlékeim, mint kabátot, levessem,
És megszőjem saját hálóm, várjak, a különbre,
Mint kaszáspók, a sarokból nézzek a küszöbre,
De elbuktam, mint pók, aztán elbuktam, mint ember,
A háló üres, az ég dörög, a Sors tovább ver.

Kora reggel volt, csörgött az óra, felébredtem,
Ma a sarkamra állok, változtatok! – reméltem.
Küzdöttem, de elbuktam, az emlékeim győztek,
Szívem izzó parazsában mérges savat főztek,
Küzdöttem, hittem, újra, és csak újra, hogy talán,
Egy szebb holnap-metafora talán-szebb hajnalán,
Én győzök. Küzdöttem. Megtisztulok. Megbékélek.

Most este van, hűvös este, csak tücskök zenélnek.
Küzdöttem, fájt a harc, de rútul alul maradtam.
És már csak sírok. Hol hangosan, hol egész halkan.
Miért fáj? Oly sok idő átugatott lelkemen,
Mint átkozott, csaholó prérikutya-szellemen
Át süvít a csípős éjszakai szél. Úgy sikít.
Úgy fáj. Úgy sírok én. Mert a holnap új csatát szít...

Hozzászólások

Geot - július 15 2010 08:11:18
Gyönyörűen megfogalmaztad az érzéseidet! Minden nap mindig egy új csata, egy új küzdelem!
Gratulálok! Geot

pircsi47 - július 15 2010 08:18:36
Tris Barátom!
Nagyon szépet írtál, de tedd már túl magad! Ez már önsanyargatás!
Az első szerelem elvesztése, mindenkinek fáj, de jön utánna másik és már lesz összehasonlítási alapod! Próbáld így felfogni!
Szeretettel gratulálok versedhez: Pircsi

Hullocsillag - július 15 2010 11:31:58
Nem az első.

bZsanna - július 15 2010 15:44:48
Nagyon-nagyon szépen írtad meg vívódásaidat.. A pók-hasonlat is nagyon ült.. Remek! S tudod, most, ahogy kiömlött ez így belőled, hidd el, hogy már gyógyulnak is a sebek

Gratulálok!

Zsanna

hubart - július 15 2010 16:36:47
Itt jártam, olvastam, de nem mondom el a véleményemet, mert Te soha nem szólsz hozzá az enyéimhez. Legalább annyit írhatnál néha, hogy **** vers.

Üdv, Feri

hubart - július 15 2010 16:40:07
Ui. a négy csillag itt nem a szállodákat, vagy a konyakot is minősítő megszokott jelzés akart lenni!

kezdettelen - július 15 2010 17:12:13
Írásod feszített olvasás közben. Ez jó. Harcolni minden pillanatban..igen.
Minden napra úgy kellene ébredni, mint kisgyermek, ki nem emlékszik arra, mi volt tegnap. De a tegnapot elfelejteni csak akkor lehet, ha szívünk a pillanatban szeret.

Hullocsillag - július 15 2010 17:41:08
Aha, csak mert nem kommentelek, te se kommentelsz, kedves Hubart? Ez van, ha megdobnak kenyérrel, dobd vissza féltéglával. Az, hogy nem kommentelek, nem jelenti, hogy nem olvasok, de nem fogok mentegetőzni - és véleményem szerint ennyit se kellett volna írnod. Ha hallgattál volna, bölcs maradtál volna? Köszi szépen.

Hullocsillag - július 15 2010 17:44:43
Még annyit, hogy a sértettségeddel nem a versem kéne kommentelned és minősítened. Ha bajod van velem, PÜ.

Csontos Gabriella - július 15 2010 18:11:11
Istenem! Őrülten szívbemarkolóan fájdalmas a versed! Most szavakat nem is találok...De megértem a gyötrődésedet!
Szeretettel kívánom neked - legyen még nagyon boldog az életed!
Ölellek:Gabi

Maryam - július 15 2010 19:04:54
Az egész élet egy nagy harc...szépen elindultál reggeltől, s megérkeztél az estbe. Tetszett a pók párhuzama.

Maryam