Szállni messze a lélek színes könnyed szárnyán
A Taposó mézédes álmok rögös és sz?k útján
Szívszorítva várni, míg lelked szabad rabja nem leszek
S érintésed kínzóan lágy örökkévalóságába veszek.
Szomjazom minden percét az életnek
Ha tudom hogy része lehetek létednek.
De hiába oly sok keresve kutatott remény
Ajkam vesztett a szavak csatamezején.
Most már szürke fátyolos térben lebegek
A hallhatatlan múlt perceibe révedek.
Érintem a b?römbe perzsel?dött kéznyomaidat,
S egy könnycsepp közepébe rajzolom arcodat.
Maryam - október 13 2007 09:30:18
Nagyon tetszik, ahogy megfogalmazod a gondolataidat, egyedi, különleges ruhába öltözteted érzéseidet. Lelked szabad rabja, ajkam veszett a szavak csatamezején, érintem a b?römbe perzsel?dött kéznyomaidat, könnycsepp közepébe rajzolom arcodat. Gyönyör?séges szavak. Gratulálok.
Maryam
denes - október 13 2007 10:35:36
Megható volt és különleges, természetesen szomorú is, mert az elmúlt szerelem már csak ilyen.
jucu21 - október 15 2007 20:26:42
Boldog vagyok, hogy tetszett a versem nektek.Remélem lesz még több ihlet, mely megajándékoz engem és talán titeket is ezáltal.Köszönöm J.
