Úgy szeretem, mikor rám
Emeled szemeidnek bársonyos világát,
Mikor rebegteted ajkaidnak virágát!
Ha hallhatom, hangod csodás zengését,
Mikor érezhetem, karjaid ölelését!
Átfoghatom derekadnak lágy ívét,
Érezhetem, ajkaid csodás ízét!
Fejemet, ha válladra rá hajthatom,
Szíved dobbanását, kebleden, ha hallhatom,
Kerek kis hasad, ha simogathatom!
Úgy szeretem, ha vágyad végre teljesül,
Tested a kielégülés mámorába merül,
Lelked a boldogság örvényébe kerül,
S te a csúcsok csúcsa felé repülsz!
Úgy szeretem, mikor
Lassan, lassan visszatérsz,
Szemeidbe visszatér a bársonyfény!
Észreveszel hamarosan engemet,
Ki elhozta neked, e csodás perceket!
