Hetednap jött érte a megváltó halál,
és híre ,mint ostor csattant a szívemen,
kiszállt apám lelke a kórház ablakán,
tudtam ,hogy csak emlékeimben lesz velem.
Még csak gyerek vagyok,a fia voltam,
a f?orvos rakosgatott az asztalon,
ne menjen be hozzá,ne lássa ?t holtan,
fiam,semmit sem érzett,ha ezzel megvígasztalom.
Tudtam,magam kell az úton tovább mennem,
többé semmi sem lesz már olyan,mint régen,
de ha lágy szél suhan emléke fáj bennem,
a messzeségb?l apám sóhajt az égen.
