" Az idő visz magával,mint régi nagy folyó,
elmúlik minden, a múltad megfakul...
néma lett minden,mint halvány gyertyaláng...
sírni volna jó...de emlékezni fáj..."
Az Idő...e végtelen kerék forog,megállíthatatlanul...
az Idő...pereg s az évek,hónapok telnek számolatlanul...
az Idő...nem kérdi,akarod-e a tovább lépést...
az Idő...megy tovább, mégha nem érezted az élést...
Az Idő...övé a végtelen s övé a múlt és jelen...
az Idő...benne rejlik a fájdalom, s a végtelen...
az Idő...tőle sejlik a szép jövő, a szerelem...
az Idő...szárnyain repülsz át az ÉLETEN!
" Az idő körbejár,mint óriáskerék,
megállítanám,de erőm túl kevés,
hiába minden,most új utakra lépsz...
hinni volna jó,hogy újra visszatérsz..."
Az Idő...Nekem csak Idő! Ami megállítható!
Mert a veled töltött idő megállt szívemben!
Mert naponta újra élem veled át
a lelkemben megélt száz csodát!
/ Tilinger Attila:Még nem búcsúzhatsz el... c. dalt hallgattam,mikor ezt írtam /
szucsistvan - július 23 2010 05:04:41
Szépet írtál Gabi. Érezhető benne a jelen, és az elmúlás
hubart - július 23 2010 06:00:22
A "gépies" idő lírai megfogalmazása.
Szeretettel Feri
heaven - július 23 2010 08:31:13
Nagyon jó lett, szép lélekrezdülések..
pircsi47 - július 23 2010 08:32:49
Gabikám!
Nem vagy egyedül ezeket érzem folyton én is!
Már ezerszer leírtam!
Gyönyörű a versed! Gratulálok, puszi: Pircsi
