|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Amikor a tél benézett...
Amikor a tél benézett,
meleg szobát látott,
melyben a lét fázott...
- gondolt egy merészet.
Gondolt egy merészet, nagyot,
fogta a cók-mókját,
északra somfordált.
- Hagyta a holnapot.
Hagyta a holnapot másra,
rügyeket duzzasztó,
jégvirág olvasztó,
tavaszcsacsogásra.
Tavaszcsacsogásra ébredt
a lét dermedt húrja,
és lassacskán újra
dalolt a természet.
Dalolt a természet szépen,
(Lehet fütyülni itt!
- a rigó mindenit...)
zöldellő kertjében.
Zöldellő kertjében játszott
a csahos kis buta
tarka buksikutya,
és békét talált ott...
Gyermekek ott leltek békét,
kergetőztek vígan
s figyelték naívan
apjuk szép meséjét.
Apjuk szép meséjét hallva
álmodtak a réten,
tündérek szemében
lágyan betakarva.
Lágyan takart be a lélek
minden kis virágot,
mi fontosnak látszott,
- mit remegve féltett.
A remegve féltő ember!...
- Ki magán nevetve
sorsát beszínezte
ezerszín ecsettel.
Ezerszín ecsettel mázolt,
szomorú bohócra...
- és révedt a múltba
mikor kisdiák volt.
Mikor kisdiák volt...régen,
az anyját kereste
sírva minden este,
félve a sötétben.
Félt a sötétben egyedül,
de ettől lett erős
mint győztes mesehős,
ki táltost is megül.
Bátran megülte a táltost,
repült vele az éj...
Az öreg holdkaréj
is boldognak látszott.
Boldognak látszott az élet,
de az ég beszakadt
egy őrült súly alatt...
- a kincs semmivé lett.
Semmivé lett akkor a Föld...
A gyerekek álma,
hitük a világba
- örökre összetört.
Örökre összetört a Hold,
mert rossz példaképet
ringatott a képzet.
A szobor, - csak köd volt...
Köddé vált a tavasz csókja,
száraz, beteg nyár jött,
majd őszbe öltözött
az életfa lombja.
Amikor a tél benézett,
hideg szobát látott.
csöndet, tört virágot.
- Egy lét porig égett... |
|
|
- július 23 2010 10:52:44
Sziszi!
De szépet írtál!!!!!!
Gratulálok: PÉircsi |
- július 23 2010 11:05:03
Nagyon tetszik a keretes szerkezet! És így kerek
Üdv:Lumos |
- július 23 2010 11:30:20
Szia szisz haver!
A kép az tré, de soraid csodálatosak. Az 5-dik versszakodban adsz 1 kis nyomatékot ott. Az jó nagyon! fitty-fütty
Úgy vettem ki e munkádból, hogy igen sokat dolgozhattál vele, amíg ilyen tökéletes nem lett. Egy híján 20, s nem egész, de van némi nemű szomorú is benne, amit a végén kezdek észrevenni rólad, sorsodról. Hja, hisz Te írtad... én meg nem egyszer olvastam el.
Grt. Sancho |
- július 23 2010 15:14:00
A jó mesék a valóságon alapulnak.
Versed szimbolisztika a javából.
Érdekes és nagyon jó megoldás a végző sorok kezdő sorrá alakítása.
Igazán remek, kedves Barátom!
Szeretettel Joli |
- július 23 2010 20:38:31
Lelket melengető aztán dermesztő képek!! Megfogott és nem eresztett. Öröm volt olvasni.
Nagyon tetszett.
Gratula: Böbe |
- július 23 2010 20:40:16
Köszi szépen a véleményeket!
Ez is egy formai vállalkozás, aztán a tartalom beletöltése az egy másik történet. Az nem mindig sikerül... |
- július 23 2010 20:51:49
Kedves Szisz!
Lebilincselő volt olvasni remek versfűzéred vagy koszorúdat, nem is tudom minek nevezzem? Valóban szép szimbolikával vitted végbe, s aki egy picit is betekintést nyert életed eseményeibe, mindent megértett.. Értettem és nagyon tetszett, de talán feltámad még a remény és feltámasztható sorsod egy jobb létre, hiszen megérdemled, hiszen annyit bánkódtál, és Isten kegyelmes.. Hiszem minden rendbe jön és mint a főnix, az életed újjászületik.. Kívánom neked újra légy boldog a környetzeteddel együtt!
Nagyon tetszik a versed, Gratulálok!
Zsanna |
- július 23 2010 21:34:15
Ötletes formai újításodhoz gratulálok! Mint a lánc szemei, úgy kapaszkodnak egymásba a szakaszok, a sors folyonosságát is szimbolizálva. A gondok fájdalmas láncolata remélem egyszer végetér, és újra szépen csillog majd a nyári napsugár a meghitt szobák ablakain!
Üdv, Feri |
- július 27 2010 18:00:50
minden sora remek,ne aggódj!
sz:mine |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
